csodavilág

2008.07.28 22:11:15

16. VOLT fesztivál Sopron

Amit előző nap ivás néven leműveltem, annak méltán hívhatjuk eredményét picsamásnapnak, mikoris délben tűző napon hörögve kifordulok a sátorból, ami üvegháznak tetszett már akkori hőmérséklete alapján, majd átvonszolom magam VasHiék csodás 3 személyes kacsalábon forgó mókájába. ( De most viccet félretéve: 3 elválasztható fülke, felnyitható, árnyékos, felállhatokbenne-magas előtér. Csodás!)


Befetrengtem, imádkoztam, hogy senki ne nézzen az arcomba, és nyögtem. Nem csak a fejfájás vs gyomorrontástól, hanem a szokatlan erejű havimetáltól, ami pont akkor tette tiszteletét nálam. Normál esetben egy kis hasfájás esetén egy-két feles lecsúszik és kissé bágyadtan, de fájdalom nélkül élem túl a napot. Abban az állapotomban azonban képtelen voltam alkoholra nézni. Felmerült a kérdés, kinél van egy algopirin vagy mittudjamén az bőven elég. Zsófinál csak Kataflán (így írják?) van, de szerinte az nem túl erős. Ezt cáfolnám, mert egy lepkefing méretű adagtól nemcsak fájdalmaim szűntek meg, hanem minden érzékelésem minimálisra tompult, és vontatottnak éreztem az egész életet.



Körbemásztuk Sopront enni-innivaló ügyben. Hangulatos tiszta város, kedves emberekkel, tömött buszokkal, kötözködő öregekkel. Visszaérve a fesztivál bejárathoz soha nem tapasztalt látvány fogadott: a szivárvány minden színében és mindenféle hosszban előforduló tarajak sokasága, szakadt farmer piros fűző mindenfelé.



Nemhiába: aznapi egyik főfellépő az Exploited! Megvallom őszintén nem néztem meg, jobban érdekelt mit tud az, hogy Roni Size Reprazent. Hihetetlen kellemeset csalódtam, mikor élő zenekarral és feketebőrű vokalistanővel felvonuló, tudtommal d'n'b neves képviselője valami őrült hangulatosat alkotott. Ugyanis nem vagyok túlságosan az ilyesfajta zene kedvelője, mégis megállás nélkül táncoltam végig az amúgy hatalmas tömeget vonzó előadást. Ezután valami még nagyobb mérvű hepaj, a rajongóknak legalábbis biztos: Cypress Hill. Ahogy bevonultak a srácok egy hatalmas felfújható halálfej ( ha jól láttam) került a színpadra, amit a közönség óriási ovációval fogadott. Pár szám után kimásztam az embertengerből, mert addig soha nem tapasztalt félelem tört rám a rengeteg 2méteres egyedtől, de a hangulat úgy érzem nagyon ott volt, VasHi később beszámolt róla, leadtak minden ütős, híres, már-már legendává vált számot,volt kongaszóló, és ráadásként a Rock Superstar, amiröl bevallom, sajnálom, hogy lemaradtam.

Átslisszoltam hát Ossianra, hisz Paksi Endre rockerekhez teljesen hiteltelen külsejével sem találkoztam már rég, a dalaikat viszont annál inkább szeretem, nosztalgikusan dédelgetek magamban néhány szerzeményt tőlük. Végre valami, amire tombolni lehet, konstatáltuk Norbival, és meg is tettük a magunkét, hogy aztán a már-már zimankóssá vált éjjeli időjárásban visszamásszunk a sátorig, végre kifáradtan, dideregve elmásszunk a fürdőig, ahol csak ilyen késői órában fogad melegvíz.

-----------------------------------------------------------------

9. Hegyalja fesztivál Tokaj-Rakamaz

Egyetlen koncert volt kitűzve aznapra, szóval senki nem sietett. Kávé, reggeli után irány a strand, 200 hufos beugró egésznapra, és legalább nem ér térdig az iszap.



Ami meglepett, hogy csak Sopronit lehetett kapni. De legalább kipróbáltam a Démon fantázianévre keresztelt feketesört(?) ami elnyerte a tetszésem. Jópár kártyaparti, lubickolás, és sörözgetés után koradélután otthagytam Gyuriékat, hogy kimenjek Csillag és Kende elé, akik az aznapi Calibanra érkeztek. Megajándékoztam őket 2 liter borral, amit megérkezésük feletti örömünkben fel is bontottunk. Itt megjegyezném, a szokásos árfolyam 800- 1000 ft/ 2l házibor. Ami után még a lábujjad is megnyalod.



A bejáratnál elváltak útjaink, hisz ők sátorverésre indultak én pedig a Krsna sátor felé vettem utam. Este ismét összatalálkozva a Tisza parton borozgattunk kezdésig, közben leült közénk a szépséges Detti, aki szinte sírva könyörgött, hogy ugyan lyukasszam már át a köldökét, s erre azt az elhamarkodott kijelentést tettem, hogy másnap bármilyen hamar felébreszthet és megcsinálom. ( Micsoda hülyeség kora reggel dolgozni. )

Ezután végre egy koncert amire egységesen mindenki elvonszolta magát: Kispál és a Borz. Többet mondanom sem kell. Eszembe jutott a csattlopós pszichopata aki tavaly támadott meg ugyane koncerten. Olyan furcsa ködös szeme volt mint a vakoknak, mégis mikor a vaksötétben leesett a fekete öngyújtóm azonnal felkapta. Majd a hajamat túrogatta hátul, mintha kutatott volna valamit a rasztáim közt. Mire megforultam eltűnt, ahogy az összes csatt a hajamból. Szerintem oltárt csinál belőlük. Fetisiszta. Rém furcsa volt.

A táncmulattság után Csillagék meséltek nekünk a Caliban és a wall of dead szépségeiről a füvön ülve, Subscribékat hallgatva. Majd társult hozzánk egy egyébként szimpatikus huszonéves fiatalember, aki valószínűleg nem kevés alkohol befolyásoltság után azt állította magáról, hogy ő maga a halál. Mi elhittük neki. Hajnaltájt a kempingig vonultunk, ahol egy sátorról lekapott törölközőből, földön elhányt papucsból, és a a saját szappanomból fürdőholmit rögtönöztem Csillagnak. Már világosodott, mire magunkra húztuk a hálózsákot.