Kúltúrsznobizmus part 2.

Bár ez is az őszi teátrális-ámokfutásunk idejére tehető,most jött meg az ihlet.

  Tehát ismét Operett Színház, ismét a két középső Muhari lány (gyk. hugommal), és ismét egy életrajzi ihletésű musical. Nos, nekem már az Elizabethnél is szembetűnt, hogy a dalok, epizódok, csak valami nagyon feltételezett kapcsolatban állnak egymással, s nem is laza kapoccsal állnak össze, sokkal inkább enyhe szaggatottságot érzékeltem a jelenetek között. Az ötletes átkötések ellenére mondom ezt, de nyilván az összefoglalni kívánt rengeteg idő és esemény miatt tűnt ez így.

 Szívemhez nőtt röpke 10éves "zenei pályafutásom" (most ezt nagy-nagy idézőjelek közepette merem csak leírni) alatt Mozart munkássága, ami könnyedségével, dallamosságával, s a maga üde zsenialitásával méltán lophatja be magát a fiatalok szívébe/fülébe is. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Hugom hónapokon át bömböltette itthon a Varázsfuvolát, pedig az nem a legkönnyedebbnek nevezhető darab, sőt az Éjkirálynő áriája néhol még fülsiketítő is. Na de hagyjuk .

 Térjünk inkább vissza a vörös bársonyfüggöny mögött felsorakozó eseményekhez. Nagyszerű szereposztás mondanom sem kell, Dolhai-Bereczki hölgyszív dobogtató páros ismét a színen volt, és őszintén szólva, jobban állt Dolhainak a bohó életélvező, s közben ide-oda csapódó zseniális zeneszerző figurája, mint a depresszív Rudolf herceg. Egyszerűen belemosolygott, nyakig benne volt a szerepben.

 Bereczki bohóckodott, de jólállt neki. Színházigazgatót alakított, valami táncoslábú léhűtőt, de saját bevallása szerint kedvenc szerepei ezek, ahol táncolhat.

Szóval mindenki sziporkázott.

 Aminek külön örültem, hogy Náray Erika is szerepet kapott a darabban, akinek mind a szinkronhangját (Dana Scully X-akták), mind az énekhangját (Rómeó és Júlia - Dada, Szépség és a szörny) rendkívül kedvelem. Olyan kellemes bórsódzás indul meg tőle a bőröm felszínén.

 A darab teljes életút, megmutatva a tehetség, elhivatottság, és művészlét buktatóit az adott korban szemben a szülői, és társadalmi elvárásokkal, bár úgy érzem, most sem kevésbé aktuális némely felvázolt helyzet. Cserébe bár beszélhetnénk újra ilyen zenei zsenikről.

A tiszta zeneszerzőt, zenét, avagy művészetet, tehetséget (szabad értelmezés) egy színpadon végig jelenlévő gyermek Mozart érzékelteti  az előadás folyamán.

Nem magyaráznék többet, inkább szívből ajánlanám.

A következő dal pedig  a kedvenc, ami őszintén szólva alsós szolfézs éveimre emlékeztet. Meg a színtiszta lelkesedésre. Tessék meghallgatni.