Miért is imádjuk az őszt? Hulló aranyfényű zörgések, ömlő ezüstszürkeség, krómszín égbolt, metsző süvítés... nem!
Azért, mert újrakezdődik a színházszezon! És mint drámaszakot végzett (leírni is szörnyű), diáklánynak, visszafojthatatlan ingerenciám támad arra, hogy bepótoljam a nyári elmaradást.
Hugimmal felkerekedve tehát Madáchtól Operettig járva elégítjük ki véghetetlen kúltúrsznobságunkat.Az idei első örömünk a Busapesti Operettszínház Elisabeth című musicalje volt. Kitűnő szereposztásban. A fantasztikusan sokszínű Janza Katát láthattuk, s főként szerencsére hallhattuk a főszerepben, Ferenc Józsefet a táncoslábú Bereczki Zoltán, Rudolf herceget a hölgyek álma Dolhai Attila alakította. A Halál pedig a szívem csücske Szabó P. Szilveszter.
Nos igazi sztárparádénak nézhettünk elébe, néha már zavaró gyakorisággal szerepeltetik őket az Operett sikerdarabjaiban , vegyük csak a Mozart!-ot vagy Rómeó és Júliát. Persze szó se róla, hogy valószínűleg ezért igazán sikerdarabok, s hogy mind tisztelnivaló tehetség, akkor is, ha Janza Kata szerintem csúnyácska, Bereczki Zoltán gyanúsan feminim, Dolhai Attilától pedig az én testemben nem zsibong a kislányos rajongás.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, mert sokszínű, s emberien valódi személyiségeket láthattunk a színpadon, az előadás magával ragadó és sodró volt, kedvenc motívumként kiemelném az Elisabeth-Halál szerelmét. Természetesen a Halál megszemélyesítését is.
És íme egy kis ízelítő, a leginkább szívemhez nőtt dal:
Utolsó kommentek