csodavilág

2009.07.03. Sopron Lővér kemping

Harmadik napunk már- már megszokásszerűen telt. Irány a kedves kocsmácska (igen, immár becézve, hisz fontos szívünknek), amit most spontán énekelgetés  ismeretlen, de annál részegebb elvtársakkal, tett még boldogabbá.

 Mostmár nyugodtan kijelenthetjük a csóróságot, részemről (Ata volt a milliomos). Szóval luxust félretéve párizsi zsömle kombó lett a nyerő, szokás szerint.

  Ennyit a gasztronómiai élvezetekről, hisz aznap még egy izgalmas utazásban is részünk volt, legalábbis párszáz méteren keresztül egy talicskában.Egészen a pálinkaházig tologatott bennünket néhány lelkes fiatal, ingyér, viccből, reklámból, mittudomén. Igazából stílusosnak ítéltem a dolgot, ezaz, igénytelen ittasok olcsó mulattatására felettébb ötletes, no azért otthon nem ajánlott kipróbálni. (Főleg nem betonúton, lépcsőn, jégen, kisállatokon stb.)

...és ekkor történt velem az idei fesztiválszezon legiszonyúbb eseménye: lemaradtam Sepulturáról. Lélekben megköveztem magam, testben pedig gyrostállal vigasztalódtam.

  Annyira mégsem zuhantunk bele a kétség nevű feneketlen mélységbe, mert Freestylers várt még ránk, ahol általános iskolás ismerősökkel sikerült kellemes italozós fűbentáncolós mulatságot csapnunk, és én nem is hittem, hogy ennyire rá tudok hangolódni az elektronikára.  Sok-sok üdítő dallamos vokállal, változékony ritmusokkal, igényes műsorral segítettek engem mindehhez hozzá, olyan természetes hajlottak egymásból azok az ütemek, hogy nem lehetett egyhelyben állni. És amikor meghallottam a London Sound c. kedvenc Freestylers szerzeményemet, már nem is kívánkoztam egyáltalán leállni.

 Ilyen és ehhez hasonló emelkedett lélekállapotomban suhant el mellettem a szőke rock'n'roll herceg Lukács László személyében, én meg utánabámultam rendes 13 éves magatartásomat hamar előkapva, hogy nade hova meeeegy?

 És amint az utolsó dallamok is lecsengtek, én már Tankcsapda automgramért toporogtam a Szőke Ciklon Sörénában. Megkaptam. Képeslapra, fesztiváljegyre, és a hasamra. Megköszöntem  a rock'n'rollt. Aztán sorbaálltam újra. Megint megköszöntem. Aztán 2 órán keresztül 5 percenként köszöntem meg tenyereim ütemes összacsapkodásával, és nyakfájásig headbangelve, rekedtségig kiabálva-énekelve.

   A társaságunk itt már egy díszvendéggel gyarapodott, aki a sötét múltamból került elő: hittantáboros ismeretség. Hát mindketten nagyot néztünk egymáson. Aztán koccintottunk néhányat. Meg még néhányat. Sörbevodka.

 A sátrak közt botorkálva egy hajnali órán törölközövel a vállamon rettentő kedves ajánlatokat kaptam egy bizonyos többnapos de annál ízletesebb hideg húsleves elfogyasztására. Valahogy ellenálltam a kísértésnek.