csodavilág

2008.08.05 18:20:37

16. VOLT fesztivál Sopron

Megkésve bár, de törve nem, immáron eldöntöttem, hogy befejezem úgyis. Délelőtt sms érkezett lymmztől (akire még mindig morc vagyok, mer' ő bezzeg nem ír bele) , hogy barátnőjével tiszteletüket teszik Sopronban. Mire összekapartuk magunkat és leindultunk a városba eledelért, én már kikreatívkodtam magam gyöngyökkel és bőrökkel egy sörsátorban, a többiek pedig sörbarátokká fogadták egymást.



Ez annyit jelentett, hogy két műanyag szalag egy harmadikkal volt összekötve, s íly módon megízlelhették az együtt evés, ivás, alvás, fürdés, pisilés-és miegymás örömét. Mindezért cserébe 2 óránként 2 korsó ingyensör gazdái lehettek.



Ahhoz képest, hogy Sopronban a VOLT fesztivál alatt elmaradhatatlan valamennyi csapadék, egyáltalán nem esett, viszont cserébe ingyen szaunáztunk egésznap a szabadlevegőn. Leérve a kisboltig betankoltunk párizsis zsömléből, meg mindenféle nedűből, majd kényelembe helyeztük magunkat a gyepen. Ezer telefon, sms lymmztől, kiderült, hogy abszolút nem odament, amit magyaráztam neki, de legalább találtak egy jó kis kocsmát, úgyhogy Norbival arra vettük az irányt, immáron cseppet sem józanul. Hamar meg is leltük őket, olcsó volt, de a pultos bácsi minden alkalommal ellenvetését jelezte, nem túl kedves módon, ha káromkodtunk, és fröccs helyett vbk-t adott.

Innen együtt jutottunk el a sátorig, majd Depi végére odaértünk, de valahogy a tűző napon nem volt akkora élmény. Na itt kiesett egy kis idő, azthiszem szokás szerint ismerkedtem és beszélgettem, meg 1024 ismerőssel is találkoztam, többek közt a hittantáboros lánnyal (igen, nekem is van sötét múltam), meg osztrákokkal cseverésztem, mert én okos vagyok, és tudok ám osztrákul.

És a várva-várt : Manu Chao!!! Állítólag a pasasnak 3 albuma jelent meg, nos nekem ebből 2 megvan, a koncertanyag felét mégsem ismertem. Persze, így is fergetegesen táncolós volt, pörögtünk, forogtunk, üvöltöttünk, elhagyott minden hangom, Norbit meg lánynak nézték ( amit mentem megbánt az illető haha). A tavalyi Prodigyt megszégyenítő tömeg gyűlt a nagyszínpadhoz, s ez láthatólag megszeppentette az egyszál gitárral kiálló örömzenészt. Mindezután hullaként botorkáltam a sátorig, Nikit kipateroltam, jómagam a háromfülkés csodában kerestem helyet, mivel lymmzéknek nyújtottam át egy éjszakára hajlékomat.

----------------------------------------------------------------------------------------

9. Hegyalja fesztivál Tokaj-Rakamaz

Előző napi ígéretemet menten megbántam, mikor reggel 9kor ( 5 óra alvás után) csörög a telefonom, Szépséges Detti az, hogy ő már bizony túlvan ezen-azon, belsőleg érzéstelenítette magát, és ugyan szúrjam már át a köldökét, de tüstént. Átbotorkáltam hát, zsebemben jóddal, vattával, ollóval, máshova nem férvén, számban tűvel. Na ez a sátor is megér egy mesét, mert ez meg akkora volt, hogy kempingágyakon aludtak benne. Ilyen sötét helyen sem szúrtam még, de arra senkit sem kényszeríthettem, hogy kimásszon ilyen időben. Persze, előnyösb lett volna, akkor Detti bizonyosan elájul az égetettszesz és a tűző nap nagyszerű kombójától, és nem mondja nekem szúrás közbe, higy 'Tina az anyáááád'. Amúgy mire ezt kimondta már kész is voltam, miközben mindenkinek úton-útfélen büszkén mutogatta, engem ellátott cigivel, kávéval és reggelivel cserébe, majd egy hangulatos borozóban hűsöltünk. Itt már az ájulás szélén álltam úgy dél felé a kialvatlansádtól, így hát félóra séta után végre a pihepuha hálózsákomban találtam magam, s fel sem ébredtem az Agregator koncertig. Amivel megjegyzem ugyanúgy jártam mint tavaly, ahol elnéztem az időpontot, s a Tavernától a De Waltig futottam mezítláb bakanccsal a kezemben. Idén is stimmelt ez a felállás, de most csak a sátortól kellett sprintelnem. Természetesen egyedül mentem, Gyuriék nem szeretik a death'n'roll-t, de tudtam, hogy ott úgyis összefutok Sé mesterrel, akitől annak idején az első Agregator hanghordozót kaptam. Nem is kellett csalódnom, és örömmel konstatáltam, hogy még Erik barátom is ott áll nem messze tőlem, akit egy tatabányai Harag Napján ismertem meg, majd kiderült, hogy 5 percre lakik tőlem. Tehát minden jó, ha a vége jó, leültünk iszogatni egy hangulatos kis mezítlábas, szőnyeges, színes függönyös sátorba míg a Tigris nem kezdődött,



ahol újra összeállt a kis csapat.

Ezenközben Barack is befutott, ahhoz képest, hogy első napra beszéltünk meg egy pálinkázást.... na mindegy, gondoltuk, ami késik az nem múlik, de előbb Tankcsapdáék pirotechnikájában gyönyörködtünk,



ott én még villanyoszlopra is másztam, a biztonságiak nem éppen kitörő örömére.



aztán füvönültünk, majd félliteres poharanként kifogyasztottuk az étkezde savanyúság- és almapaprikalé készletét. Itt még mindig nem szakadt vége az ámokfutásunknak, mert vásároltam is,



sőt összefutottunk Mutterékkal, később Gyuriékkal, táplálkoztunk, megittuk az ígért pálinkát, aztán majdnem halálra fagytam, de jött a hős Baracklovag és megmentett:) Aki aztán hőshöz cseppet sem méltó módon nyöszörgött az alvósmacijáért. Megkapta. Aztán mindenki nyugovóra tért.