csodavilág

2009.07.01. 17. VOLT fesztivál

Kétszemélyes társaságunkat Atával már a vonatraszállás első 5 percében sikerült 4 fősre duzzasztani. Idén a MÁVnak is több esze volt, persze csak odafelé gondolkoztak, nem baj, talán jövőre már visszafelé is lesz elég helyünk.

Tehát igénybe vettük a VOLT járatot  plusz 220 ft-ért, amiért elvileg sör is járt volna, de az nem jutott el hozzánk. Rögtön megsebesültem a visszacsapós üléstől, bár ez cseppet sem szegte kedvemet. Nyugtáztam az első sérülésem: egy 10cm hosszú viszonylag mély horzsolás a derekamon. Majd persze rögtön sör, s összehozta az alkohol a kis csapatot: Andi  a félig rózsaszínhajú s megfelelően elvetemült debreceni lány, közvetlen és célratörően alkoholizál. Matyi, aki nem fürdött 3 napig, folyton napszemüveget hord, Pest és Debrecen között ingázó, hiú, de ciklikusan igénytelen... hát én csak rock'n'rollának hívom, mert rettentő trú, meg amúgy az oldalára is van varrva, nagyon szép cikornyás betűkkel. Egyébként szórakoztató módon ego- és alkoholista egyén.

Tehát sörrel, borral, fütyülőssel és whiskeyvel folyó kánaánná változtattuk kis családi körünket, megfelelően vidáman botaldozva szálltunk le a vonatról a hűség városában.

Innen a Tisza busz vitt minket tovább, ahol ingyen szaunát vehettünk igénybe, jobb híján  a másik izzadságával locsolgattuk egymást. Nem kellett félni, hogy kimegy a meleg, mert a buszon nem volt egyetlen nyitható ablak sem!

A sátorállítás mestereinek könyvelhetjük el magunkat, egyrészt mert sikerült mocsárra verni, másrészt Ata ebben a király, aki kidobja oszt' sátor. Csúfnevén instant sátor. De én csak ne csúfolódjak persze, mer' miután az enyém beázott, azért az elég hasznos volt.

Nem volt más betervezett programom aznap estére, mint a VOLT nyitó Ákos koncert.

Vannak olyan előadások az ember életében, mikor 5 percenként rátör az eztmár ismerem érzés, vagy feltolul egy erős, boldog vagy épp melankolikus emlék, s legszívesebben 100felé küldözgetne Ákos idézetes smseket a nagyvilágba. Kinek mit. Nos ez ilyen volt.

Rettentő bensőséges, hangulatos, szerelmes, sírós, elragadó, varázslatos, boldog, végre végre.... egyszóval Ákosos.

Minden rajongó s nem rajongó is elégedett lehetett. Igényes, szép, változatos kidolgozott előadás volt, 2 felvonásban.

Bódultan tértem vissza  a Lővér kempingbe. Csellengtünk, ballagtunk, néztük a hangot, hallgattuk a fényt, sőt azt inni is lehetett (vodka vs. szódásszifon= igyál fényt!).

Persze teltek múltak a sörök, és Ata mondta, hogy nézzünk be Kistehénre. Rettenet jó mezítlábastáncolás következett, hatalmas bulit csaptak. Megérte ide is elmenni, mint a tömd magad hotdogoshoz.

Aztán lefürgyöttünk jó gyerekekhez és praktikus fesztiválozókhoz illően, akik tudják, hogy hajnal 4kor kell menni, mert akkor nincs sor, viszont van melegvíz. Ide köthető második sérülésem, amit egy elővigyázatlan mozdulat okozott a borotvámmal szemben. Dehát fesztivááál! Úgyhogy ragtapasz on, és napkeltekor irány a hálózsák, hogy boldog részegek péééniiiisz! valamint ánuszgolyóóóó! kiáltásai közepette nyugovóra térhessünk.