csodavilág

2007.09.10 21:39:09

Egyszer volt , hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Szép szemének , sudár termetének meszsze nem akadt párja. A királyfi mégsem volt boldog. Apja, anyja beteg volt, a nép éhezett.

Szorongó szívvel bár, de útnak indult szerencsét próbálni. Hegyen-völgyön hetedhét országon át vándorolt, mígnem egyszercsak egy különleges birodalomba érkezett. Az a hír járta , hogy a palota egy termében őrizetlenül áll halomba a kincs. Akárki ember fia bemehetett oda, de hiába vett bármennyit a kincsből, a kapun kilépve az mind egy szálig eltűnt. Gondolta a királyfi, megnézi a csodát.

Belépve a hatalmas terembe, faltól falig állt a tündöklő, csillogó arany, drágakő , gyémánt és ezüst. A királyfi a tenyerébe vett egy smaragdot. Zsebébe süllyesztette és kiment. Közben nyomorgó népére és elviselhetetlen magányára gondolt. Ahogy kilépett a kapun, a smaragd súlya még mindig húzta a zsebét. Ennek nagyon megörült, szekereket hozatott, s mind elhordatta a kincset a saját országába, hol nagy szükség volt rá.

Hazaérve szétosztotta az emberek között, s azok nem szenvedtek többé hiányt. Fáradtan és elégedetten sétált be a kapun. A kincstár előtt elhaladva nevetgélést hallott. Kissé megrémült, hisz ő zárta be azt utoljára, és akkor még nem volt benn senki. Elővette a formás, súlyos aranykulcsot és a zárba illesztette. Mostmár egy halk madárcsicsergés is keveredett a gyönygöző kacagásba. Az ajtón belépve meglepő látvány tárult a szeme elé. Egy fiatal lány ült a kincsek között, egy icipici kék madárkát énekeltetett a tenyerében. Mosolyogva nézett a királyfira, nem volt benne semmi félelem. Haja égővörös volt, szeme zöld, akár a smaragd. A királyfi mozdulni sem bírt a csodálkozástól. Ki lehet ez a lány? Hogy került ide? Közelebb lépett hozzá, talpra segítette, és a karjaiba zárta. Eddig nem ismert melegséggel töltötte el az ölelés. Nem tudtak belőle kiszakadni, percekig, órákig, napokig , hetekig , hónapokig szerelmeztek. Nem érdekelte már, honnan jött a lány, mert mikor meglátta tudta: Ő az. Alig mozdultak egymás mellől, máris kínzó hiányérzet töltötte el szívüket , s alig vártá a forró viszontlátást.

Egy napon új cselédlány érkezett a kastélyba. A királyfira fájt a foga, s el akarta marni tőle a kincsét. A szolgálólány anyja gonosz boszorka volt, és bájitallal mérgezte a királyfit, aki kábulatában nem volt önmaga többé. A vöröshajú lány egyre szomorúbb lett , míg végül egy napon eltűnt a palotából az öszse kinccsel együtt. A királyfi mérgében elűzte a boszorkát és álságos lányát, de már késő volt. Szerelmét nem lelte sehol, s a nép ismét rosszul élt.

Halálra ítéltnek érezte magát, utolsó kívánsága egy csók volt kedvese ajkáról. Eljutott a leányhoz a sóhaj, s álmában lepte meg a királyfit. Ajkuk összeforrt, soha nem akarták egymást ereszteni. Hajnalban elillant, s mikor a királyfi felébredt, s ölelte volna, már csak hűlt helyét lelte. A leány óriási fájdalmában elbujdosott. A fiú arcát és párnáját reggel könnyek áztatták, mikor meglátott egy darab smaragdot a lepedőn , hol a leányt érezni vélte éjszaka. A kék madárka bánatosan csicsergett fáradhatatlanul.

A mesének nincs vége... egyszer talán útnak indul még a királyfi egyedül, sötét , veszélyes rengetegeken át...