csodavilág

2008.08.16 22:23:12

16. VOLT fesztivál Sopron

Nesztek, befejezem végre, cseppet nyomja már a szívem (mint olykor a kannás a gyomrom), hogy ezt még kiadjam magamból.

Legcsodásabb fesztiválébredéseim egyike, ami aznap reggel megtörtént velem. Először is egy egész méretes pókot távolítottam el Vasi kisfiam arcáról, akit szegényt a sátor leggöröngyösebb szakaszába szorítottam. Majd nem sokkal később nyögések zaja üti meg a fülem. Ijedten hallgatózom, félálomban olyan volt, mintha valakit vernének. Már meg is jelent lelki szemeim előtt, ahogy a tegnapi 'ploitedről visszamaradt kis tarajost rugdossa valamit elvetemült skinhead állat. De szerencsére nem ez történt. Fiam csukott szemmel kuncog mellettem, rázkódik, kérdésemre, mely a zaj forrását feszegeti, annyi a válasz: a szomszéd. Ekkor megnyugodtam abban, hogy Zsófi és Zsozso, akik köztudottan egy párt képeznek, épp most hajtják végre a reggeli (intim)tornát.

Nem kelett volna ilyen bátornak lennem, mivel felnéztem, és láttam, hogy az egyik sátortársunk bizony valami külföldi kislánnyal tért haza, és az izzadságukon kívül semmit nem viseltek magukon. Konkrétan az első szemembe ötlő látvány egy szőrös segg volt. Jóreggelt.

Néhény sátorból anyázás, vagy 'köszönjük a műsort' kiáltások hallatszottak. Ők nem zavartatták magukat, vagy visszatapsnak vették, mert megismétlődött móka, pedig már igencsak szerettem volna kimászni, és még én éreztem bunkónak magam.

Ezután szokásos ivó városnéző túra, ami alatt elhagytam mindenkit, és mindenem, de aztán szerencsére megkerültek. Első utunk Ladánybene 27re vezetett, Jamaikai zászlót lengetve vidámkodtunk, táncoltunk, és a szokásos ismerkedési estemet is megtartottam. Mezítláb, sétálva a sötétben, kellemes nyárestén, boldog boldogtalannal szóbaálltam, beszélgettem németül, angolul bólogattam, minden nyelven sörre gyűjtöttem, végigtáncoltam az URH-t /Van-e élet a rock'n'rollon túl?/ aztán visszatértem a többiekhez.

Mert kezdetét vette az Offspring! Ami valahogy sosem volt a szívem csücske, de mosolygósra hangoltak, így az sem zavart, hogy néhány nóta nem került végigjátszásra, olyan nosztalgikus élményem volt, és furcsálltam is valamennyire, hogy tudtommal már hosszú évek óta eltűnt a zenekar a köztudatból... vagy csak szerintem? Ez volt számomra az utolsó koncert, érdekes Volton nem csaptam sosem hajnal 5ig dajdajozást. Nem is baj, mert a másnapi MÁV tortúra mindenkit megviselt.

MÁV logika: ha tudod hogy több ezren akarnak majd egy nap a. pontból b. pontba eljutni, akkor a. pontban kapcsolj a vonathoz plusz 3 kocsit, hogy mindenki azt higgye: elfér, majd félúton kapcsolj le 6 kocsit, és anyázz az utasoknak, hogy ne tolongjanak...