csodavilág

A következő verset ORSIM írta. Magáért beszél...

"Rohanok az óriás batyuval.

Busz, metró. Irány a nyugati pályaudvar.

Egy kedves papa és a verejtékező ifjak,

Mind csak én rám várnak.

Zsúfolt, pöttöm, zörgő szerkezet.

Nagy utazásra visz ma minket.

Az ablakon túl újra köszön a tarhonyamező.

Ránk vár madár, virág, négyszögletű kerek erdő.

Hallottad a legújabb viccet?

S már kacag is a három gyermek.

Aranyat érne egy apró szellő.

Ám az ég tiszta. Éget a nap. Sehol egy felhő.

Egy tábla jelzi, hogy közel a cél.

Jövünk már Tokaj! Itt vagyunk, ne félj!

Már látom a domboldalakat.

A tavernát, a hidat, a sátrakat.

Hosszú hajú fiú és egy mosolygós raszta.

Egy barna alacsony és egy szőke lányka.

A hely, az emberek magukba fogadtak.

Itt mindenki őszinte barátja a másiknak.

Na de hadd lássam az egész helyet.

A kocsmát, a bort, a Tiszát, az embereket.

Hagytam, hogy körülvegyen minden élmény.

Átjárjon a zene, hasson az ital, vakítson a fény.

Napnővér és napfivér oldalán napról napra.

Soha véget nem érő utak az éjszakába.

Egyik kézben sör, a másikban cigaretta.

Csak a gitár sírjon nekünk újra és újra.

Így teltek a napok észrevétlenül.

Öröm, szeret, béke íze egymással vegyül.

A hely az otthonunkká vált.

Megismert majd végleg a karjába zárt.

Azóta se enged. Örökké elragad.

Csontomba, velőmbe épült a gondolat.

Jövőre ugyanitt és ekkor veletek.

Kezdetét veheti újfent az őrület.

5 napos evés, ivás, koncerthegyek.

Kicsik, nagyok, raszták, kopaszok.

Köszönöm, hogy veletek fesztiválozhatok.

S nem felejtem a bűvös szentháromságot,

Akik fényükkel bejárják az egész világot.

Ők Napnővér és Napfivér. Itt meg a Naphúgotok!

Fényünk jövőre is messzire ragyog.

Szikrázón uraljuk örökké a földet, az eget, a napot."

<33333