csodavilág

2008.01.18 17:33:33

Mindenkinek a szíve csücske az egészségügy. Én sem vagyok ezzel másképp. Pár hónapja szántam el magam az időnként kötelező vizsgálatokra. Megbántam. Először pontban rendelési idő kezdetekor megjelentem a fogászat előtt, szépen ott, ahova be vagyok jelentve, persze a nyugdíjasok már rástartoltak az össze helyre. A várakozási időt megtapasztalván, azt hiszem aznap minden 70 év fölötti grátisz teljes-protéziscserét kapott. Végre én következtem, cirka másfél óra után. A nővérke az ajtóban állva véreres szemekkel, vizitdíjért csorgó nyállal tartotta a tenyerét. Hanyagul megjegyeztem, nem vagyok még 18. Ekkor valami gonosz fény csillant a szemében, kezét zsebrevágva 'akkortemitkereselitt' tekintettel közölte: húzzak át a gyermek fogorvoshoz. Ekkor valahogy kedvem támadt arra, hogy felszólítsam egy bizonyos nyihogó patás álattal való anális szeksz létesítésére, de végül mégsem tettem, csak elviharzottam valószínűleg a vártnál hevesebben.

Beérve a gyermekfogászatra csicsergő kisisikolások hada közt leshettem, mikor kerülök sorra, ami ugyanannyi idő alatt, mint az előbb említett helyen, be is következett. Ekkor már agyvizem bugyborékoló hőfokban volt. Érdekesek ezek a fogorvosok, eddig mind azt mondta, tökéletes a fogsorom, ez a mostani hirtelen kitalálta, hogy fogszabályzó szükségeltetik... furcsa, hogy eddig senkinek nem tűnt fel... persze közöltem, hogy kizárt dolog, és a változatosság kedvéért, őt orális szeksz végzésére szólítottam volna fel, azzal a bizonyos patással.

A legszörnyűbb része, persze az egész tortúrának a nőgyógyász, az olyan, mint a kozmetikus ( kellemetlen dolgokat csinál a nőkkel) csak sokkal rosszabb. A vizsgálaton még semmi különös nem esett meg...hanem amikor visszamentem a laboreredméynekért! Nem az a nő fogadott, aki az én orvosom, hanem valami idegen. Közölte, hogy semmi bajom, és feleslegesen minek jövök el, és fizetek vizitdíjat, s tette mindezt olyan hangszínnel, hogy az előző két egészségügyi dolgozó sorsára jutattam volna, a patással kapcsolatban. Ezek után a legkajánabb vigyorral jelentettem be neki, hogy ő aztán az én 300 forintomból nem kap.