csodavilág

2008.01.22 16:10:47

Egy, kettő, három... így jönnek sorban azok a lángok melyek bevilágítják most
a színes helységet. Tetszik a zöld fal, a kék fal és a Piros Lány. Piros Lányt
gyakran hívom Kicsimnek, azért mert olyan felemelő, hogy összetartozunk, és ezt
szeretem szóban is gyakorolni. Arcának színe most is, mint a legtöbb esetben
megegyezik hajszínével. Ezt bizony nehéz lenne titkolnia, még akkor is ha a
gyertyák adta fény teszem azt, a tizedére csökkenne.
De amire idáig jutnék ha ezt épp szóban mondanám neki,
akkor már a őrajta nyugtatnám fejem, ami nem mellesleg a legkényelmesebb
párna ami nekem létrejött a világon. Nyugtat is mert hallom ha szuszog, és ha
hallom hogy szuszog, akkor bizonyos, hogy közel van. Abból pedig egyenesen
következik a nyugalom. Szeretek a Kicsimhez hozzáérni is, bőrét újra meg újra
felfedezni, simítani, és nem csak akkor amikor feszít a
vágy ... Tesz egy mozdulatot, mond egy
mondatot, vagy csak egész egyszerüen tekintetét reámhelyezi, és máris ősi
ösztönök dúlnak. Mézes ajkait végigcsókólom, ugyanis úgy szeretem, ahogy van. Hozzábújok.

Csoki, kockacukor, málna, marcipán... miért gondolok én ilyenekre?
Úgysem jut eszembe semmi, ami Nála édesebb lenne.



Kék fal, zöld fal,nagyon szeret, piros lány...