Ma Péter nagyon leüvöltötte a fejem. Tulajdonképpen csak pislogtam. Annyira megijedtem, hogy leborítottam a pultról a kis selyem táskát, amiből szanaszét gurult a sok piros-kék dauer csavaró, a spitzpapírok pedig önálló életre keltek szerte a levegőben.
Péter szerint sokat beszélek, és ez rettentően idegesíti. Az első gondolatom az volt, hogy ha nem bírja a diskurzusainkat hallgatni a 8 órás monoton dauercsavargatás közben, meg egyáltalán ennyire passzívan áll a kommunikációhoz, ne járjon emberek közé.
Ahogy letérdeltem összeszedni őket, a harisnyámat egy kis balzsam itatta át, amit a marcell-vízhullám készítéséhez használok. Ekkor jött a második gondolatom, hogy tulajdonképpen igaza is lehet. Tényleg nem bírom befogni, még ha enyhít is a dolgon az, hogy gyakorlati órán csak akkor nem szabad beszélni, ha az oktatót hallgatjuk, különben ő is kiveszi a részét a csevelyekből.
Most ez némi magyarázatra szorul. Nos, elsőéves tanuló vagyok egy 3 éves fodrászképzésen, ami Hajas László közreműködésével üzemel. Tehát, egy héten két órában kötelező jelleggel továbbképzést tart nekünk, következő évtől kötelező lesz indulnunk a házikupán, nyaranta és évközben pedig valamelyik Hajas szalonban lehetünk büszke,szorgalmas gyakornokok. Persze, ha eljutunk oda. Mert a vizsgáinkon is ő bírálja el munkáinkat...
Szóval Péter azt állítja sokat pofázok. Hát drága dráma szak, hiányzol.
Hiányoznak az emelkedett beszélgetések, meg az ereszkedett alkoholizálások... Persze, sikerült itt is közös szenvedélyt találnom a többiekkel, hisz ezért jöttem ide, fejszőrzetben turkálni, tüzögetni, csavargatni, ollót csattogtatni.
Igen, ez volt a harmadik gondolatom, miközben úgy csináltam mint aki mélyen fel van háborodva, és kitartóan ráncoltam a homlokom. Hogy hiányoztok. Nagyon.
Utolsó kommentek