csodavilág

2009.07.15.  10.Hegyalja Fesztivál Tokaj-Rakamaz

Hozzáteszem kapásból, hogy egy kicsit az előző napról is írnék, hisz idén 14.-én tettük először tiszteletünket Tokajban. Külön köszönet Nikole papájának, aki lekocsikázott saját felelősségre néhány félőrülttel.

 A két Hegyaljaszűz barátommal  a  bemutatom a várost! felkiáltással el is jutottunk a Tavernáig. Első körben ez is megteszi, odabent hűsölve, kissé pityókásan érveltem nekik a házibor csodája mellett, bár visszagondolva, már nem volt erre szükség.

  Később hárman próbáltuk álomra hajtani fejunket az instant sátorba, amit Ata adott kölcsön, s naiv jóhiszeműségünkben őszintén gondoltuk, hogy reggel 8kor nem tocsogunk majd 3an egymás izzadságában és szagában a 2 személyes sátorban. Öröm volt a köbön.

 A napközben a szokásos  reggeli a városban, sétafika, csobb a Tiszába, és hasonló finomságok. Rövidke ám annál hatékonyabb alkoholizálás után belevetettük magunkat az első napi programokba.

 Itt is sikerült elég hamar lesérülnöm, mivel Barack úgy gondolta, mókás és kedves gesztus a papucsos lábamon acélossal ugrálni Beatrice közepette.Kárpótlásul annyit ivott, hogy még táncolásra is rávettem, persze saját bevallása szerint  ez nem történt meg (=erre nem emlékszik). Egyébként szórakoztatóan ereszdelahajam buli volt, azt leszámítva, hogy csatakosra ázott a vértől 2 lábujjam. Mostmár jólvannak a kicsikék:).

 Nem is mentünk távolabb a Nagyszínpadtól, hisz következett a Kispál, amit három héten belül harmadszor láttam, de sebaj. Itt szedtem fel a csipet csapatot, s együtt roptuk, s újra sírtam azon, hogy:

"Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel..."

 A helyszín változatlan, a 20éves Tankcsapdára vígadtunk tovább. Örvendtem a rengeteg régi számnak, a tűzoszlopoknak, és, hogy Orsival valami rémesen pihentagyú és épületes, ám annál kreativabb jelbeszédet kidolgozva mutogattuk egymásnak végig a számok szövegét a részegek igazi lelkesültségével.

  A zajokból  nekem elég is volt aznap estére, s törölközővel a vállamon elindultam a kolesz felé. Útközben bedobtunk egy hídfő gyrost, aminek áráért Pesten kérnék egyet, a mérete fele akkora, az ízvilága pedig csak gyenge csökevénye volna a tokajinak.

  Apró aggodalmunk affelől, hogy a szobakulcsért felelős kislány ájultrészegen fetreng valahol, s így nem jutunk be, szerencsére eloszlott, mert a kislány a szobában, már az ágyán volt hasonló állapotban.

  Nos a kolesz minden örömét kiélvezni igyekezvén elmentem melegvízben fürdeni sorbanállás nélkül. A nap egyik fénypontja. Aztán az estére csoty épületes poénáradat tette fel a koronát, íme egy gyöngyszem:

-Miért nyögsz ennyire drágám? Fáj?

-Nem, épp ellenkezőleg...

-JÁF?

  Valamivel később újonnan vásárolt (mivel az előzőt elhagytam) Legalja Szesztigyál feliratú fantasztikusan szellemes pólómban dőltem álomba, melynek bódító fátylát a reggel 9 órás 50 fok törte erőszakosan át.