csodavilág

 Namármost ez volt  a legcsúnyább napom.

 Tudni kell ehhez azt is, hogy 3 órát aludtam s azzal az idegesítő érzéssel nem bírtam visszafeküdni, hogy én biza lemaradok valamiről. Persze, reggel 10kor fogalmam sincs miről, leszámítva az "elfogyottazsömlét", ébredező várost, délelőtti trúfész mégmindig- vagy már megintrészegeket és a lehetetlen kialvatlan rohadtmelegemvan és másnap-érzést.

 Szaporíthatnám a szót, de minek, bár félek úgyis beleesem ebbe. Térjünk a lényegre, délután háromkor mindeme megpróbáltatások után vodkával indítani éhgyomorra, valljuk be, nem épeszű emberre vall, de még rám sem, mert nem szeretem a vodkát.

  De a Naptesóim rávettek. Akik aznap lettek Naptesóim, Daniról és Orsiról van szó, akikkel pityókásan felfujattunk magunkra egy-egy napocskát, a bejáratnál ténfergő fújós-tetkós fazonnal. Hogyne-hát nyilván ez is nagy kamu, pár nap helyett pár óra alatt izzadt le rólunk, de akkor a részegek őszinte boldogságával tekintgettük a friss művet.

 Nos, hála nagyszerű állapotomnak, melyben egymást követték a sörök és vébékák (ám étel nem állt be a gyomromba igyekvők sorába), néhány koncertre nem jutottam el, amire szerettem volna. Mint pl:. AB/CD, és Irie Maffia.

 Jah a vébékát meg csoty rámöntötte, már nem emlékszem miért, de homályos emlékkép dereng arról, hogy előtte vissza akartam ütni. Szóval vele és Orsimmal elbohóckodtunk legalább Depresszión, megérzésszerűen mindig eltalálva, mikor kiabálja el magát a mostanság igen jó húsban tengődő Halász Fecónk, hogy "mindenki ugrik!".

  Ezután Machine Head. Tudom, hogy itt tűntem el, és elnézést. De a feléig tuti ott voltam, és végig a nagyszínpad közelében jártam, voltam bár akármilyen állapotban, emlékszem, hogy rég zúztam ilyen jót, és , hogy fantasztikusak voltak, és igazi trúmetál szívem megdobbant tőlük. Lelkemnek oly kedves zene ez, visszahoz sok régi emléket, és igazi boldogsággal tölt el. Egy szó, mint száz, full respect.

 Nos ekkor jött a detox angyal Gyuri képében, s felettem szárnyakat bontva visszavitt a sátrakhoz. Ami jólesett, hoyg ettem előtte egy óriáspalacsintát, ami idén a második legfinomabb fesztiválkajának bizonyult, szorosan a Hídfő gyros után. Az már kevésbé esett jól, hogy eme labilis állapotomban meghúztam egy ájsztis üveget, jót remélve, melyben házi pálinka lakozott.

 Hát jóéjt, s fejemre húztam a hálózsákot a tiszta ég alatt, mit sem sejtve egy  hangyabolyhoz bújva...