csodavilág

2007.10.01 16:57:48

Meg tudnám folytani. A tulajdon két kezemmel. Hatalmas körmöket nyomni a nyakába, hogy ujjaim tövig a meleg , édeskés illatú vérében ázzanak. Fájdalomtól könnyes és dülledő szemébe mélyen nézni. Rajta ülnék , de úgysem mozdulna. Nem adna hangot, némán haldoklana. Csak a tekintete üvöltene szerelmemért. Szétmarnám a torkát, lehántanám a puha bőrét, húsába tépnék. Még úgyis gyönyörű volna, fájdalmában, szétszaggatva. Őrületesen kívánatos, ahogy mindig. Én sem szólnék, hisz itt a szavaknak sem értelme, sem jelentősége.

Csak utolsó lélegzetvétele előtt volnék elégedett. Szeretettel simogatnám vissza lehántott bőrét a helyére. Kiszivárgott vérét leinnám, könnyeit felnyalnám. Megérinteném a lelkét. És akkor nagyon szeretném. Szeretem...