2007.09.21 15:54:35
"Nagyváros bevette nagylányt
Kellett a levesbe a szárnya...
13 éves voltam, kíváncsi. Sokat akartam élni. Sokat egyszerre. A csókról már volt fogalmam, a valódi összetartozásról még nem.
Először is új külső kell
Ruhát kap a konzervgyárba
És munka után lezárt szívvel
Ül be egy jobb ételbárba...
Álomvilágban éltem, még talán jobban mint most, mindenhol tündérek meg vadregényes történetek táncoltak a szemem előtt, gondtalanul kábulgattam ettől-attól. Féltem, de nagyon akartam is, és rám talált egy Ő , a harmónia.
És hazafelé a kapualjba
Kitámad a bőrkabát rá
Hogy ő még soha és senki őt nem
És a fiatal konzerv nyílik könnyen
Másfél évig olyan burokban éltem, amit mindenkinek kívánok.Volt egy ablakom, ahonnan mindent láttam, de ki nem eshettem rajta soha. Nagy szárnyai széltől is óvtak, de megmutatták a Világot. Minden érdekelt és még azon túl is. Mohó voltam. Továbbléptem. Élni akartam magammal, pillanatnyi szerelmekre használni a fiatalságom. A nyarak voltak a kedvenceim. Szabadságok.
Csak csendben most suttogd
Most el fogom hinni
Látod ünneplőben vagyok
Pont el akarlak vinni
Valami napsütötte helyre
Szép fehér ruhába
Nagy hűvös szőlőket
Raknék be a szádba
Próbáltak bizonyítani. Képesek voltak rá, engem egyszerűen csak hidegen hagyott. Sajnáltam őket, de gyerek voltam, hajszolt, görcsösen megfelelni vágyó.
Aztán még lelőnék
Valami nagy káros állatot
Mennyire szeretnél (szeretnéd)
A kis vér meg a puskaporszagot
Éreznéd rajtam
De éjjel nem zavarna
Könnyű textilek közt
Forognánk s hajnalba...
Mindenkit meg akartam tanulni, mozdítani, belemászni , kiforgatni, szétszedni. 16 éves lettem mire rámtalált egy kis megnyugvás. Vagyis a megnyugvás vágya. Szép emléknek szerettem volna tudni a néha ma is kísértő, elő-elő törő nyughatatlanságomat. Egy kis ölelésnyi biztonság...
Innál a boromból én a
Cigidből szívnék
És mondanád hogy soha
Ne menjünk el innét
És nem mennénk
Itt laknánk
Valami olyat biztosan találnánk
Aminek nincs vége vagy még sokára
Érnénk a végére
És most itt vagyok lassan 17 évesen. Sokat éltem. Sokat egyszerre, nem bánom.
És most jövök én arra éppen
Taxival elviszem haza
Szeretlek modom ő meg mondja:
Szeress nyugodtan majd nem
Figyelek oda"
2009.01.15. 20:21 Łina
Nagyvárosi románc
Szólj hozzá!
Címkék: ego novella
A bejegyzés trackback címe:
https://tinalina.blog.hu/api/trackback/id/tr64880370
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek