csodavilág

Minden jóban van valami rock'n'roll!

Utolsó kommentek

  • vilee453: ezt látni reggelente míg megtalálja fény felé az útját tényleg a természet csodáinak egyike :D (2010.07.21. 21:34) A születés csodája
  • Łina: El sem tudom képzelni, ez az asszociáció hogyan eshetett meg :D Van ami múlandó, van ami örökérvén... (2010.02.04. 21:32) Mozart!
  • R.Zimmerman: Van élet a ZP után? L (2010.01.17. 12:54) Mozart!
  • orsííí: szeretés van. (2009.08.20. 21:54) Naptesók
  • R.Zimmerman: Ja Tina, mit szólsz, rocker lettem, majd szólok az első koncertemről (2009.07.24. 22:55) Zsofci
  • Utolsó 20

kategóriák

anna (4) dalszöveg (3) ego (10) élmény (27) érettségi (2) fesztivál (22) filózok (11) gimnázium (3) hajak (16) irodalom (4) lábbeli (2) novella (16) scifi (1) szerelem (22) színház (3) testékszer (10) vers (3) zp (1)

mymeez

Meez 3D avatar avatars games

2009.01.15. 20:21 Łina

Nagyvárosi románc

2007.09.21 15:54:35

"Nagyváros bevette nagylányt
Kellett a levesbe a szárnya...


13 éves voltam, kíváncsi. Sokat akartam élni. Sokat egyszerre. A csókról már volt fogalmam, a valódi összetartozásról még nem.

Először is új külső kell
Ruhát kap a konzervgyárba
És munka után lezárt szívvel
Ül be egy jobb ételbárba...


Álomvilágban éltem, még talán jobban mint most, mindenhol tündérek meg vadregényes történetek táncoltak a szemem előtt, gondtalanul kábulgattam ettől-attól. Féltem, de nagyon akartam is, és rám talált egy Ő , a harmónia.

És hazafelé a kapualjba
Kitámad a bőrkabát rá
Hogy ő még soha és senki őt nem
És a fiatal konzerv nyílik könnyen


Másfél évig olyan burokban éltem, amit mindenkinek kívánok.Volt egy ablakom, ahonnan mindent láttam, de ki nem eshettem rajta soha. Nagy szárnyai széltől is óvtak, de megmutatták a Világot. Minden érdekelt és még azon túl is. Mohó voltam. Továbbléptem. Élni akartam magammal, pillanatnyi szerelmekre használni a fiatalságom. A nyarak voltak a kedvenceim. Szabadságok.

Csak csendben most suttogd
Most el fogom hinni
Látod ünneplőben vagyok
Pont el akarlak vinni
Valami napsütötte helyre
Szép fehér ruhába
Nagy hűvös szőlőket
Raknék be a szádba


Próbáltak bizonyítani. Képesek voltak rá, engem egyszerűen csak hidegen hagyott. Sajnáltam őket, de gyerek voltam, hajszolt, görcsösen megfelelni vágyó.

Aztán még lelőnék
Valami nagy káros állatot
Mennyire szeretnél (szeretnéd)
A kis vér meg a puskaporszagot


Éreznéd rajtam
De éjjel nem zavarna
Könnyű textilek közt
Forognánk s hajnalba...


Mindenkit meg akartam tanulni, mozdítani, belemászni , kiforgatni, szétszedni. 16 éves lettem mire rámtalált egy kis megnyugvás. Vagyis a megnyugvás vágya. Szép emléknek szerettem volna tudni a néha ma is kísértő, elő-elő törő nyughatatlanságomat. Egy kis ölelésnyi biztonság...

Innál a boromból én a
Cigidből szívnék
És mondanád hogy soha
Ne menjünk el innét
És nem mennénk


Itt laknánk
Valami olyat biztosan találnánk
Aminek nincs vége vagy még sokára
Érnénk a végére


És most itt vagyok lassan 17 évesen. Sokat éltem. Sokat egyszerre, nem bánom.

És most jövök én arra éppen
Taxival elviszem haza
Szeretlek modom ő meg mondja:
Szeress nyugodtan majd nem
Figyelek oda"

Szólj hozzá!

Címkék: ego novella


A bejegyzés trackback címe:

https://tinalina.blog.hu/api/trackback/id/tr64880370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása