csodavilág

2008.07.24 15:52:13

16. VOLT fesztivál Sopron

Verőfény, dél. Keleti, ismerős és néhány új arc, csomagtömegekkel hadakozva, sátor hálózsák miegymás. Vonaton hepajkodás, pizzaevés, meleg pezsgő, de hideg sör is előkerül. Mithoztál mitfelejetettél otthon, türcsi fogkefe fogkrém, nembaj majd osztozunk. 3 óra után végre megérkezvén konstatáltuk, hogy idén sem vezettek be több buszjáratot a fesztivál kedvéért, legalábbis eléggé úgy tűnt, leszámítva a tisza buszt, de az drága és nem lehet kinyitni az ablakot. Úgyhogy marad a 12V és heringfeeling. Sorbanállás alaphangon 2 óra, és akkor még örüljünk, ettől függetlenül kedvünk töretlen!





Első önálló sátorverésem előhozta belőlem a maisalkottamvalamit-hangulatot, ami ösztönzött a maradék szendvicsek elfogyasztására, majd folyékony kenyér magamhoz vételére.

Utólag mazsolázva a műsorban hihetetlen , hogy minden tervezett koncertre eljutottam, így első nap píszeltünk Copyconon, táncoltunkIrie Maffián, ugrabugráltam Junkieson, Pokolgépre odaértem a kedvenc számomra (Ítélet helyett) , valamint a fináléra, és itt még messze nem volt vége az estének, mert özönlöttek az emberek, mint bogarak a fényre, hiszen először a Kispál és a Borz majd a Tankcsapda foglalta másfél-két óráig a nagyszínpadot. Őrületes zenetánc világkizárásos akció kezdődött részemről, mert belegondolva vagy egy éve nem láttam se Lovasit sem Lukácsot előben. (Najódeeee, a Lovasit valami iszonyat sznob helyen koncertezni, de ő fütyülve a magassarkús talpaspohárból pezsgőtivós fehérnépre meghúzta a műanyag korsót.)

Ezekután nyugodtan térhettem nyugovóra a potyasátortárs Niki mellett, aki olyannyira tündérbogár, hogy senki nem mert szólni neki, hogy nemkéne fesztiválra fehér selyemszandálban jönni. Hajnali 3kor mindössze a metálszínpad közelségéből adódó éktelen zúgás zavarta meg békés kómás szendergésünket.

------------------------------

9. Hegyalja fesztivál Tokaj-Rakamaz

Na lássuk csak, szerdán lemaradtam Pokolgépről, mert épp legszebb osztálytársnőm haját varázsoltam Kanival, ígyhát csütörtökön szálltam vonatra, egyedül utaztam, nem tömegben, csendes elmélkedéssel, és azzal a sosem múló érzéssel, hogy bizony Tokaj visszavár, hazavár.

A Barátok vonatállomástól kísérnek a fesztiválhangulatú városban, mindenütt földönülő borozgató fiatalok, egyszál szakadt farmerban és gondtalanságban.



Laci énekel, mi nevetjük, Ancsa és Levi ugyanúgy bújnak össze, ahogyan már évek óta, én meg nagyokat kortyolok abból a híres nevezetes tokajiból.

Majd becsekkolás, egyik kezemben táska, vállamon szintén, épp csörög a telóm, közben a meg a biztonsági még igyekszik társalgást kezdeményezni velem, szóval a dolgom nem egyszerű de megoldom. Bejuttatom a munkaeszközöket rögtönzött és primitív magyarázattal, miszerint az infúzós tű cukorbetegség okán szükséges. Hátperszehogynem, az nem is ilyen tű de pssszt.

Sátram már egy napja áll, mert okosan leküldtem Gyuriékkal, be is foglalom, közben ezer vidéki ismerőssel összefutok, meg pestiekkel is, meg volt osztálytárs, meg satöbbi satöbbi. Félliteres flakonban hálajóégnek bármit be lehet vinni a fesztivál területére, így a kétliteres kiszerelést átcsoportosítva bezúzunk a háziborral, bazársoron nézelődünk,



Krsnás kajaosztáson állunk sorba és az első adandó koncert alkalmával elhagyjuk egymást. Mert nekem ugye muszáj bemenni Depresszión első sorba, nem mintha nagy fan lennék de még sosem voltam első sorba Depin. Miután ott is ismerősökbe botlok, már meg sem lepődöm. Telefonon megtalál kedvenc unaktestvérem, akit alant kata címszó alatt lehet megtekinteni, és meginvitál egy közös Junkiesra, már csak a nosztalgia kedvéért, hogy 5 éve ez volt az első amit úgy igazán. Út közben megüti a fülem a Vad Fruttik zseniális 'szoljámá mutternak dobjon le szotyira pénzt' slágergyanús szerzeménye, aminek felettébb megörülve még oda is benézünk. A hajnal egy sátor előtt iszogatva- énekelve ér minket, ahonnan kitünően halljuk a Quimby és Irigy Hónaljmirigy koncerteket. Éjjel nyakig öltözünk a 10 fokban, hogy aztán reggel 9kor üvöltve tépjük fel a sátor bejáratát melegünkben.