2007.11.26 21:22:11
-Már megint csokit ettél? Próbálok komoly maradni, de mosolyra húzódik a szám.
A szemem szeret.
Huncutul néz rám, kicsit hátrál.
-Szóval megint csokit ettél?! Mostmár egyenesen kuncog. A kis szemtelen!
megcsiklandozom, olyan édesen kacarászik, muszáj összecsókolnom az
arcát. Ettől már az összes gyöngy csillogni látszik a finom vonalú, eperszínű
szájában. Az összes csokoládémázas hófehér gyöngy.
Magához húz, már hirtelen nem kisgyerek. Vágyakozással néz rám.
Közelít. Lehunyom a szemem.
"...és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat...
...Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad"
2009.01.26. 22:28 Łina
csokoládé
Szólj hozzá!
Címkék: novella szerelem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tinalina.blog.hu/api/trackback/id/tr40904937
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek