csodavilág

2008.06.01 22:54:58

Mindenütt jó, de messze a legjobb... Dúdolgatom vígan magamban a távolsági buszon. Akkor még nem is sejtettem, miként ér az éjszaka Kalocsán. Épphogy elérem, lihegve felkapaszkodom rá, sofőrnek fizetek, majd elfoglalom a helyem a kellemesen légkondis járművön. Zenéthallagtok, bambulok, s talán csepp elfogultsággal nyugtázom magamban, hogy szebb ország mégsincsen, ezek a tájak, igen engem meghat az Alföld hosszan elterülő síksága, sőt a sárga repce is, és romantikusnak tartom a szembejövő traktorokat. Két és fél óra elteltével egymás karjaiba ugorhatunk Csillaggal. Az ebéd ( meg sem lep) : brassói, mangalicapecsenye, csirkepörkölt, babgulyás... Tehát rávetettem magam a káposztasalátás, paradicsomos tálra.

Majd hosszas hajsütögetés, kontycsavarás és sminkelés veszi kezdetét. Ez a szőke kislány egészen olyan a mélybordó nagyestélyiben mint egy királylány. Megérkezve az ifjúsági házba körbemutogatja az ismerősöket, majd búcsuzik, s már hallom is a skálázást. Kis késéssel kezdetét veszi a legnépszerűbb musicalek hadából összeválogatott dalok előadása, amint rendszerint hatlamas tapsvihar kísér.

Az első rész végén búcsúzom, hogy elérjem a 19:30-ast, ami 22:00 ra Pesten van. Sétálok a kellemes lenyugvó napban gyönyörködve, mélyeket szívva a friss levegőből. Az információs pultnál egy középkorú férfi motyog magában ...legszebb öröm a söröm...gépelni se tudok...tele van a faszom is ezzel...csörög a telefon, lerakja: lejárt a munkaidő! megint csörög: kussolj, nem érted, hogy lejárt a munkaidő, bazmeg? Igazán elragadó, a világért se zavarnám, de mégis megkérdezem, jó helyen vagyok-e. S ekkor kiderül, hogy az utolsó busz 17:30kor ment el...

Kétségbeesettségem határtalan, de legalább kocsival elvitt a kiindulópontra, ahol meglehetősen furcsa tekintettel vették tudomásul visszaérkezésem. Telefon ide-oda, sajnálom, de mégsem megyek haza... majd reggel az 5:50essel.

Belevetve magam a kalocsai éjszakába több dolgot is tapasztaltam: az emberek figyelemesek egymással, a szórakozóhelyek, kocsmák személyzete cseppet sem bunkó, és minden 5 percre van egymástól gyalog. Miután sikerült leöntenem egyetlen ruhámat ( lévén, hogy nem vittem váltást) fröccsel, majd tudatosítottam magamban, hogy Csillag 150 magas és vasággyal 40kg (semmiképp nem alkalmas ruhakölcsönadásra), tehát ebben kell hazautaznom, úgy éreztem rosszabb nem jöhet. Innen már elég felszabadult hangulatban telt az este. Lakásba érve jóleső fürdés után elnyomott az álom, majd hajnali 3kor arra ébredtem, hogy Csillagot az édesanyja erőteljes mozdulatokkal rángatja ki mellőlem. Sajnálom, minden empátiám elhagyott, tovább szundikáltam.

Ötkor keltem, a másnap és részegség határán, izzadva, éhesen, szomjasan. A busz érkezésekor hálát rebegtem az égnek, majd eldőltem két ülésen, és majdnem hazáig húztam a lóbőrt. Reggel 9kor fáradt, boldog mosollyal vettem tudomásul a 7es szokásos gyomorkavaró rázkódását, s tudtam már nics sok hátra addig, hogy az otthont jelentő karok közé bújjak.