2008.01.07 23:42:15
Elnyúlok a padon, álmodom. Álmodom arról az angyalról, aki tegnap is eljött, ott ült a szobám padlóján, értelmes szemeivel igazán figyelt rám. Mosolyognom kellett tőle. Mezítláb volt, kócosan. Szemem végigjárattam a hószínű bőrén, gondolataim már messze jártak. Lassan elvesztettem beszédem fonalát, s azon kaptam magam, hogy csak őrá figyelek, ahogy ráérősen bontogatja és majszolja a csokoládét. Észrevette, hogy abbahagytam a monológomat, és kérdőn nézett rám. Ugyanolyan színű volt a szeme mint a kezében tartott édesség. Aztán szája egyik széle huncut mosolyra húzodott, így szokta mindig.
Kiesett a füzet a kezemből, váratlanul hátára döntöttem a padlón...
"A selyem és a méz, vagy ha a kéz ölelni kész"
2009.01.26. 22:40 Łina
selyem és méz
Szólj hozzá!
Címkék: szerelem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tinalina.blog.hu/api/trackback/id/tr11904980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek