A fehérneműs fiókok kaotikájából végre kiutat adott egy ráérős délután, így a csipkés alsóneműkre szép új selyemmasnik kerülhettek, és elnyerte köztük méltó helyét egy macis boxer is:)
Reggel a kapkodós öltözködésem közepette -még szerelemillatban- odalép az a Férfi, hogy ma van az én napom... és egy szépséges piros virággal lettem boldogabb, mostmár cserépben lakik a kedves.
Több okom is van az örömre, például, hogy egy régi nagy csomónak kibogozása megkezdődött, és hogy jövőhét péntektől hétfőig olyan tevékenységeket fogok űzni egy gyönyörűséges elhagyatott tanyán a kedvenc osztályommal, hogy utána vagy egy hétig fogok gyengélkedni a detoxba. (Amennyiben nincs az említett osztályon gyengélkedő részleg, az állapotom rá fogja kényszeríteni őket, hogy nyissanak egyet.)
Alig várom már a hajnalba húzódó beszélgetéseket...
/-Andi miért ülsz az ablakpárkányon?
-Bocs, csak hánytam, aztán itt bealudtam...
(Mindez hajnali 3kor, 10fokos éjjeli hömérsékletben, Andi trikóban, ablak nyitva)/
A hasonló napszakban folytatódó táncmulatság sem lesz semmi, az éjjel 1ig tartó drámapróba után, szétmosódott, vagy már fel sem kent sminkben, melegítőben, ágy tetején ugrálva, 3szor3méteres szobába huszan, pálinka-bor körbejár...
Vagy kiülünk a lépcsőre, ha mindebből elég, nézzük a vörös holdat... nemsokára úgyis reggel 8, mindenki visít, hörög a kávéért, lassan megkapják, kis cigi mellé...béke, madárfütty, legelnek a barik.
Ezért megéri a 4 órás út, az átszállás, cipekedés, máv-mocsok, izzadás.
Úgyhogy reszkess Tiszaörs! Jön a HC osztály!
Utolsó kommentek