csodavilág

Na mert megérdemlem... meg mert nyaggattok, meg mert büszke vagyok. Hogy sikerült 100%ra teljesítenem.

Kosztolányit húztam, és rámszakadt a boldogság! Az sem zavart mennyire abszurd a helyzet, hogy egy klasszikus gyönyörűségről regélek a kék körmű és erősen kifestett vicsorgó bájolgó hölgynek. Meg a többinek, a másik kettőnek.

Az előttem beszámoló nagylány, mama-kedvence, zsíroshajú-szemüveges-nyakigbegombolkdott brünhilda-alkatú pázmányra-megyek  nem felelt, hanem darált. De végülis dícsértes, hogy szórol szóra megtanult egy kb száz oldalas könyvet. Az is valami.

De én aztán remekeltem. Nem mondom, féltem.  Féltem, hogy az értelmetlen Tandorit fogom húzni, a nyakatekert Buda halálát, vagy  rövidke eposzunkat, a Szigeti veszedelmet.

Féltem, mert tudtam rengeteg múlik ezen. De aztán ekkora elégedettségben feleletet még nem dolgoztam ki. Volt abban minden: Freud, Nyugat, esztétikai törekvés, lélekrajz és társadalomkép, a szegénység szintjei, jellemábrázolás és boncolgatás.

Legkedvencesebb érettségi eredményem. Bezony. Mondjuk a többi is ötös, kivéve a matek, de már a hármasnál zseninek éreztem magam. Nameg a tavalyi közép németem lett ötös, így az került a bizimbe, és egy pótlapon az idei emelt német négyes. Nagy kár ezért, talán így lecsúszok pár ponttal az első helyről. De ez még a jövő zenéje.