csodavilág

2009.07.02. 17. VOLT Fesztivál

 Vígan, tisztán ébredtünk, nyavalyogtunk,nyígtunk, ballagtunk, kávéztunk pár órát, találkoztam Lilcsivel, aki mégis lejött, és elhúztam hajatmosni, hidegvízben.

Dél felé a városba irányultunk, nem busszal, arra van a lábunk.

  Aznap hármasban indultunk el a hűvös boldogság felé, s először leleményesen bemásztunk egy római emlékműbe, majd betoltunk az arcunkba egy jókis duplasajtos extrízsíros gyrost. Íly módon étkezik az egynapos, tehát még pénzes fesztiválozó.

  Rutinos szaglásunkkal és alkoholra finomodott érzékeinkkel sikerült megtalálnunk a legkellemesebb kocsmát, 20 percre a Lővér Kempingtől. Hangulatos, kétszázér a feles, a drága jó Patika Korcsmában. Ata javaslatára vodka-tonikot fogyasztottunk, s a kommerszet a vizespohárban elegánsan feldobtuk citromkarikával és jéggel. Csak stílusosan.

  A rocnk'n'rolla sörözött meg vébékázott ha jól emlékszem, miközben azon igyekezett, hogy a lehető legtöbb Gangsta számot kisajtolja a zenegépből. Úgyhogy gyakran dúdolgatom: a pénz meg a hatalom, a többit meg leszarom... Főleg mert ez szavajárásává vált, mint a rendkívül szellemes EFOOOOTT! kiáltás, mikor épp nem jutott eszébe semmi. Vagy hajnaltájt a kurrrrvaaaaa hangos  és elnyújtott szófordulattal élt.

  Node végre is elkövetkezett az esti hepaj, Kispál, ami most kevésbé ütött, mint ZP ben vagy Hegyalján, tehát mondhatjuk, hogy a középső koncert volt a leglaposabb. Pedig nem volt lapos, csak barátosném nyavalygott illetve nem is ő hanem az ura. Nos én nem szeretem a nyavalygós férfiakat, és azt sem érem fel csekélyke agyikapacitásommal, hogy miért nem lehet tiszteletben tartani a másik életterét. Én sem rángatom el az uramat 4 nap sátorbanlakásra és hidegvízre, ez például úgy érzem sokat lendít a kapcsolatunkon. Azért tisztában kell lenni a másik tűrőképességével is igényeivel. Node nem arra vagyok hivatott, hogy itten ezt bíráljam.

Viszont Copy jó hangulatot csinált, végre egy igazi sékjoressz páré.  Szeressük az ilyesmit. Meg Copyt is, a pityókás hangulatot is, a békés rasztákat, az "enyhe" ganja szagot, a rámborított sört.

 Most van aki utál, de én ott voltam Limp Bizkiten. Nos Fred Durst még mindig olyan apró, viszont édes kis mitugrász, és még mindig hazavinné az összes feketére festett szemű kamaszlány. Azért ez szép teljesítményközel a 40hez, 160 centisen, kopaszon és pocakosan , valljuk be.

 Újraéltem a gyermekkoromat, indítva egy My generationnel és a hiperaktív Freddel, akiből csak a piros sapija teteje látszott épphogy, ahogy lelkesen ugrált meg bugrált. Persze minket sem kellett félteni. Felcsendültek olyan slágerek, mint a My way, nem kis meglepetésemre  nagy kedvencem, a George Michael feldolgozás Faith, amiben egyébként zseniálisnak tartom a szkreccs-szólót (tudom, hogy nem így írják). Volt kommunikáció a közönséggel, amit én mindig nagyra tartok, játszottunk szlipnátosat is, persze itt is, mint anno 2004 ben Sportszigeten, nehéz volt megértetni a közönséggel, hogy guggolj le basszki! De végül megtörtént,s valamivel később egy emberként ugrott fel a többezres tömeg.

  Teljes volt a mámor, mikor levonultak a színpadról, s épp megemlítettem Atának, milyen kellemesen bizsergető élmény lenne, ha most visszamásznának egy Rollin'ra és egy Behind blue eyes-ra, amikor e kívánságom materializálódott. Az elegáns utójátékhoz avagy ráadáshoz illően Fred kicserélte a piros sapit feketére, és ebben a sorrendben el is hangzottak a dalok. S következett még egy Take a look around is.

  Legutóbb talán tavaly Offspringen ért ilyen kellemesen felszabadító érzés, tombolási vágy, fáradhatatlanság. Utunkat a mindenféle sátrak felé vettük, ahonnan érdekes módon összevissza csak d'n'b szólt. Ami persze nem volt probléma, mi simán eltáncolunk mindenre. És akkor örültünk csak igazán, mikor egy d'n'b mixbe meghallgathattuk a Prodigy Woodo people-jét és a 'bizkit Rollin'-ját. Azt hiszem aznap este ez tette fel az i- re a pontot.