csodavilág

Szerette volna, he lefényképezem  közben... még mosolygott is:D

Íme a kész fülporc!

A vidám vásárló, ami az arcán van és a füleporcában, azt mind én csináltam, ma "csak" 4et egymás után:)

Egy piercernek az ilyen pillanatokért érdemes élni.

A megelégedett vásárló:)

Komolyabb hangvételű tisztább kép: a reklámarc és referenciamunka egyben:)

A fehérneműs fiókok kaotikájából végre kiutat adott egy ráérős délután, így a csipkés alsóneműkre szép új selyemmasnik kerülhettek, és elnyerte köztük méltó helyét egy macis boxer is:)

Reggel a kapkodós öltözködésem közepette -még  szerelemillatban- odalép az a Férfi, hogy ma van az én napom... és egy szépséges piros virággal lettem boldogabb, mostmár cserépben lakik a kedves.

Több okom is van az örömre, például, hogy egy régi nagy csomónak kibogozása megkezdődött, és hogy jövőhét péntektől hétfőig olyan tevékenységeket fogok űzni egy gyönyörűséges elhagyatott tanyán a kedvenc osztályommal, hogy utána vagy egy hétig fogok gyengélkedni a detoxba. (Amennyiben nincs az említett osztályon gyengélkedő részleg, az állapotom rá fogja kényszeríteni őket, hogy nyissanak egyet.)

Alig várom már a hajnalba húzódó beszélgetéseket...

/-Andi miért ülsz az ablakpárkányon?

-Bocs, csak hánytam, aztán itt bealudtam...

(Mindez hajnali 3kor, 10fokos éjjeli hömérsékletben, Andi trikóban, ablak nyitva)/

A hasonló napszakban folytatódó táncmulatság sem lesz semmi, az éjjel 1ig tartó drámapróba után, szétmosódott, vagy már fel sem kent sminkben, melegítőben, ágy tetején ugrálva, 3szor3méteres szobába huszan, pálinka-bor körbejár...

Vagy kiülünk a lépcsőre, ha mindebből elég, nézzük a vörös holdat... nemsokára úgyis reggel 8, mindenki visít, hörög a kávéért, lassan megkapják, kis cigi mellé...béke, madárfütty, legelnek a barik.

Ezért megéri a 4 órás út, az átszállás, cipekedés, máv-mocsok, izzadás.

Úgyhogy reszkess Tiszaörs! Jön a HC osztály!

Sajnos elég rossz minőségű a kép (gondolom telóval), de én mindneképpen megszavaznán neki az első helyet:D

Természetesen az én művem.

Ilyen szépséges industrialom nékem is volt, és ilynekor mindign rámjön a gusztus, hogy ééénis akarooook!

Végre kiélhettem hajfetisizmusomat. Egy időre.

Mazsi :)

Hát eltemettem őket. Egyenként gyilkosan levágtam. Az összes, évek óta díszítő vászon fesztiválbelépőt. /Azóta a karszalag a beemelkedett a kedvenc szavaim közé./

Undokul kirángattam valami aranyékszert egy bordó bársonydobozból, és beleillesztgettem az összeset. Vártam egy kicsit, de nem jött semmi. Nem sírtam. Ugyan már, gondoltam, nagylány vagyok, jövőre egyetemre megyek, ilyesmin nem szabad kiakadni. És mégis, az a gyengédség, amellyel igazgattam őket, abban benne voltak életem legszebb emlékei, mint a sötétkék selyemkötéses aranyszalagos naplómban. Benne volt valami ki nem mondott összetartozás a Barátokkal, és a Testvéremmel. Akiről tudom, hogy többezer kilóméterre innen ugyanilyen gonddal őrzi ezeket a vászondarabokat.

Hiányoznak. Évek óta nem láttam a csuklómat, amin még így télen is látszik, hogy jóval fehérebb a bőr. De majd nyáron. Akkor visszavarrom őket!

Az alsót is én csináltam, csak régebben...

Tőlem ilyen vidáman távoznak a kliensek:)