csodavilág

Vili:)

before:

after:

Köszönöm a lehetőséget:)

Attila üzenete:

no
 mi legyen a horik neve? 
...::  TinaLina   ::..  üzenete:
 nemtom
 3 van
  a hugomé az egy idős hölgy
 
 az enyém 2 kicsi
 de nemtom fiuk-e vagy lányok
Attila üzenete:
 ja hugodhoz is ment egy?
...::  TinaLina   ::..  üzenete:
 ahha
 
 egy kövér :D
 
Attila üzenete:
 
 legyen akkor uniszex neve
 amiknek nemtudjuk a nemét
...::  TinaLina   ::..üzenete:
 jó
 az egyik kicsi nyugisabb a másik az szuicid
 most pl
 egy monodrámát ad épp elő
  a címe
Attila üzenete:
 igen?
 
 mi?
...::  TinaLina   ::.. ....szörcsögőhörcsögölő üzenete:
 "hörcsög, aki képtelen rendeltetésszerűen használni az itatojat"
 

Ez azért kedves volt Bencétől :D

Elindult venni egy ilyet.

Aztán megláttam ezt:

Én elvből nem hordok gumicsizmát, de mikor megláttam a mintáját, a fazonját, és, hogy a fantázianeve Festival akkor megdobbant a szivem.

Persze, így tetszene a legjobban, de ilyet nem árulnak szerény kis hazánkban.:

Aztán rábukkantam egy mintapéldányra, ami "véletlenül" csak az én méretemben volt, véletlenül csak egy darab, és véletlenül egy árba a 2 árkategóriával olcsóbbal, úgyhogy direkt hazavittem. Jelentem csodaszép.

<33

Volt osztálytársam megtisztelt hajmodellségével. Köszönet Művészúr:)

Ezúton is kérnék minden rövidebb vagy hosszabb hajú fiú ismerősömet, hogy nyugodtan látogassanak meg hétfőn és / vagy pénteken ingyenes fejmasszázsos hajmosásra és hajvágásra. Pontos cím és idő egyeztetés msn, iwiw, email, facebook, telefon.

Kúltúrsznobizmus part 2.

Bár ez is az őszi teátrális-ámokfutásunk idejére tehető,most jött meg az ihlet.

  Tehát ismét Operett Színház, ismét a két középső Muhari lány (gyk. hugommal), és ismét egy életrajzi ihletésű musical. Nos, nekem már az Elizabethnél is szembetűnt, hogy a dalok, epizódok, csak valami nagyon feltételezett kapcsolatban állnak egymással, s nem is laza kapoccsal állnak össze, sokkal inkább enyhe szaggatottságot érzékeltem a jelenetek között. Az ötletes átkötések ellenére mondom ezt, de nyilván az összefoglalni kívánt rengeteg idő és esemény miatt tűnt ez így.

 Szívemhez nőtt röpke 10éves "zenei pályafutásom" (most ezt nagy-nagy idézőjelek közepette merem csak leírni) alatt Mozart munkássága, ami könnyedségével, dallamosságával, s a maga üde zsenialitásával méltán lophatja be magát a fiatalok szívébe/fülébe is. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Hugom hónapokon át bömböltette itthon a Varázsfuvolát, pedig az nem a legkönnyedebbnek nevezhető darab, sőt az Éjkirálynő áriája néhol még fülsiketítő is. Na de hagyjuk .

 Térjünk inkább vissza a vörös bársonyfüggöny mögött felsorakozó eseményekhez. Nagyszerű szereposztás mondanom sem kell, Dolhai-Bereczki hölgyszív dobogtató páros ismét a színen volt, és őszintén szólva, jobban állt Dolhainak a bohó életélvező, s közben ide-oda csapódó zseniális zeneszerző figurája, mint a depresszív Rudolf herceg. Egyszerűen belemosolygott, nyakig benne volt a szerepben.

 Bereczki bohóckodott, de jólállt neki. Színházigazgatót alakított, valami táncoslábú léhűtőt, de saját bevallása szerint kedvenc szerepei ezek, ahol táncolhat.

Szóval mindenki sziporkázott.

 Aminek külön örültem, hogy Náray Erika is szerepet kapott a darabban, akinek mind a szinkronhangját (Dana Scully X-akták), mind az énekhangját (Rómeó és Júlia - Dada, Szépség és a szörny) rendkívül kedvelem. Olyan kellemes bórsódzás indul meg tőle a bőröm felszínén.

 A darab teljes életút, megmutatva a tehetség, elhivatottság, és művészlét buktatóit az adott korban szemben a szülői, és társadalmi elvárásokkal, bár úgy érzem, most sem kevésbé aktuális némely felvázolt helyzet. Cserébe bár beszélhetnénk újra ilyen zenei zsenikről.

A tiszta zeneszerzőt, zenét, avagy művészetet, tehetséget (szabad értelmezés) egy színpadon végig jelenlévő gyermek Mozart érzékelteti  az előadás folyamán.

Nem magyaráznék többet, inkább szívből ajánlanám.

A következő dal pedig  a kedvenc, ami őszintén szólva alsós szolfézs éveimre emlékeztet. Meg a színtiszta lelkesedésre. Tessék meghallgatni.

Ma Péter nagyon leüvöltötte a fejem. Tulajdonképpen csak pislogtam. Annyira megijedtem, hogy leborítottam a pultról a kis selyem táskát, amiből szanaszét gurult a sok piros-kék dauer csavaró, a spitzpapírok pedig önálló életre keltek szerte a levegőben.

Péter szerint sokat beszélek, és ez rettentően idegesíti. Az első gondolatom az volt, hogy ha nem bírja a diskurzusainkat hallgatni a 8 órás monoton dauercsavargatás közben, meg egyáltalán ennyire passzívan áll a kommunikációhoz, ne járjon emberek közé.

Ahogy letérdeltem összeszedni őket, a harisnyámat egy kis balzsam itatta át, amit a marcell-vízhullám készítéséhez használok. Ekkor jött a második gondolatom, hogy tulajdonképpen igaza is lehet. Tényleg nem bírom befogni, még ha enyhít is a dolgon az, hogy gyakorlati órán csak akkor nem szabad beszélni, ha az oktatót hallgatjuk, különben ő is kiveszi a  részét a csevelyekből.

Most ez némi magyarázatra szorul. Nos, elsőéves tanuló vagyok egy 3 éves fodrászképzésen, ami Hajas László közreműködésével üzemel. Tehát, egy héten két órában kötelező jelleggel továbbképzést tart nekünk, következő évtől kötelező lesz indulnunk a házikupán, nyaranta és évközben pedig valamelyik Hajas szalonban lehetünk büszke,szorgalmas gyakornokok. Persze, ha eljutunk oda. Mert a vizsgáinkon is ő bírálja el munkáinkat...

Szóval Péter azt állítja sokat pofázok. Hát drága dráma szak, hiányzol.

Hiányoznak az emelkedett beszélgetések, meg az ereszkedett alkoholizálások... Persze, sikerült itt is közös szenvedélyt találnom a  többiekkel, hisz ezért jöttem ide, fejszőrzetben turkálni, tüzögetni, csavargatni, ollót csattogtatni.

Igen, ez volt  a harmadik gondolatom, miközben úgy csináltam mint aki mélyen fel van háborodva, és kitartóan ráncoltam a homlokom. Hogy hiányoztok. Nagyon.

A következő verset ORSIM írta. Magáért beszél...

"Rohanok az óriás batyuval.

Busz, metró. Irány a nyugati pályaudvar.

Egy kedves papa és a verejtékező ifjak,

Mind csak én rám várnak.

Zsúfolt, pöttöm, zörgő szerkezet.

Nagy utazásra visz ma minket.

Az ablakon túl újra köszön a tarhonyamező.

Ránk vár madár, virág, négyszögletű kerek erdő.

Hallottad a legújabb viccet?

S már kacag is a három gyermek.

Aranyat érne egy apró szellő.

Ám az ég tiszta. Éget a nap. Sehol egy felhő.

Egy tábla jelzi, hogy közel a cél.

Jövünk már Tokaj! Itt vagyunk, ne félj!

Már látom a domboldalakat.

A tavernát, a hidat, a sátrakat.

Hosszú hajú fiú és egy mosolygós raszta.

Egy barna alacsony és egy szőke lányka.

A hely, az emberek magukba fogadtak.

Itt mindenki őszinte barátja a másiknak.

Na de hadd lássam az egész helyet.

A kocsmát, a bort, a Tiszát, az embereket.

Hagytam, hogy körülvegyen minden élmény.

Átjárjon a zene, hasson az ital, vakítson a fény.

Napnővér és napfivér oldalán napról napra.

Soha véget nem érő utak az éjszakába.

Egyik kézben sör, a másikban cigaretta.

Csak a gitár sírjon nekünk újra és újra.

Így teltek a napok észrevétlenül.

Öröm, szeret, béke íze egymással vegyül.

A hely az otthonunkká vált.

Megismert majd végleg a karjába zárt.

Azóta se enged. Örökké elragad.

Csontomba, velőmbe épült a gondolat.

Jövőre ugyanitt és ekkor veletek.

Kezdetét veheti újfent az őrület.

5 napos evés, ivás, koncerthegyek.

Kicsik, nagyok, raszták, kopaszok.

Köszönöm, hogy veletek fesztiválozhatok.

S nem felejtem a bűvös szentháromságot,

Akik fényükkel bejárják az egész világot.

Ők Napnővér és Napfivér. Itt meg a Naphúgotok!

Fényünk jövőre is messzire ragyog.

Szikrázón uraljuk örökké a földet, az eget, a napot."

<33333

Miért is imádjuk az őszt? Hulló aranyfényű zörgések, ömlő ezüstszürkeség, krómszín égbolt, metsző süvítés... nem!

Azért, mert újrakezdődik a színházszezon! És mint drámaszakot végzett (leírni is szörnyű), diáklánynak, visszafojthatatlan ingerenciám támad arra, hogy bepótoljam a nyári elmaradást.

Hugimmal felkerekedve tehát Madáchtól Operettig járva elégítjük ki véghetetlen kúltúrsznobságunkat.Az idei első örömünk a Busapesti Operettszínház Elisabeth című musicalje volt. Kitűnő szereposztásban. A fantasztikusan sokszínű Janza Katát láthattuk, s főként szerencsére hallhattuk a főszerepben, Ferenc Józsefet a táncoslábú Bereczki Zoltán, Rudolf herceget a hölgyek álma Dolhai Attila alakította. A Halál pedig a szívem csücske Szabó P. Szilveszter.

Nos igazi sztárparádénak nézhettünk elébe, néha már zavaró gyakorisággal szerepeltetik őket az Operett sikerdarabjaiban , vegyük csak a Mozart!-ot vagy Rómeó és Júliát.  Persze szó se róla, hogy valószínűleg ezért igazán sikerdarabok, s  hogy mind  tisztelnivaló tehetség, akkor is, ha Janza Kata szerintem csúnyácska, Bereczki Zoltán gyanúsan feminim, Dolhai Attilától pedig az én testemben nem zsibong a kislányos rajongás.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, mert sokszínű, s emberien valódi személyiségeket láthattunk a színpadon, az előadás magával ragadó és sodró volt, kedvenc motívumként kiemelném az Elisabeth-Halál szerelmét. Természetesen a Halál megszemélyesítését is.

És íme egy kis ízelítő, a leginkább szívemhez nőtt dal:

2009.07.03. Sopron Lővér kemping

Harmadik napunk már- már megszokásszerűen telt. Irány a kedves kocsmácska (igen, immár becézve, hisz fontos szívünknek), amit most spontán énekelgetés  ismeretlen, de annál részegebb elvtársakkal, tett még boldogabbá.

 Mostmár nyugodtan kijelenthetjük a csóróságot, részemről (Ata volt a milliomos). Szóval luxust félretéve párizsi zsömle kombó lett a nyerő, szokás szerint.

  Ennyit a gasztronómiai élvezetekről, hisz aznap még egy izgalmas utazásban is részünk volt, legalábbis párszáz méteren keresztül egy talicskában.Egészen a pálinkaházig tologatott bennünket néhány lelkes fiatal, ingyér, viccből, reklámból, mittudomén. Igazából stílusosnak ítéltem a dolgot, ezaz, igénytelen ittasok olcsó mulattatására felettébb ötletes, no azért otthon nem ajánlott kipróbálni. (Főleg nem betonúton, lépcsőn, jégen, kisállatokon stb.)

...és ekkor történt velem az idei fesztiválszezon legiszonyúbb eseménye: lemaradtam Sepulturáról. Lélekben megköveztem magam, testben pedig gyrostállal vigasztalódtam.

  Annyira mégsem zuhantunk bele a kétség nevű feneketlen mélységbe, mert Freestylers várt még ránk, ahol általános iskolás ismerősökkel sikerült kellemes italozós fűbentáncolós mulatságot csapnunk, és én nem is hittem, hogy ennyire rá tudok hangolódni az elektronikára.  Sok-sok üdítő dallamos vokállal, változékony ritmusokkal, igényes műsorral segítettek engem mindehhez hozzá, olyan természetes hajlottak egymásból azok az ütemek, hogy nem lehetett egyhelyben állni. És amikor meghallottam a London Sound c. kedvenc Freestylers szerzeményemet, már nem is kívánkoztam egyáltalán leállni.

 Ilyen és ehhez hasonló emelkedett lélekállapotomban suhant el mellettem a szőke rock'n'roll herceg Lukács László személyében, én meg utánabámultam rendes 13 éves magatartásomat hamar előkapva, hogy nade hova meeeegy?

 És amint az utolsó dallamok is lecsengtek, én már Tankcsapda automgramért toporogtam a Szőke Ciklon Sörénában. Megkaptam. Képeslapra, fesztiváljegyre, és a hasamra. Megköszöntem  a rock'n'rollt. Aztán sorbaálltam újra. Megint megköszöntem. Aztán 2 órán keresztül 5 percenként köszöntem meg tenyereim ütemes összacsapkodásával, és nyakfájásig headbangelve, rekedtségig kiabálva-énekelve.

   A társaságunk itt már egy díszvendéggel gyarapodott, aki a sötét múltamból került elő: hittantáboros ismeretség. Hát mindketten nagyot néztünk egymáson. Aztán koccintottunk néhányat. Meg még néhányat. Sörbevodka.

 A sátrak közt botorkálva egy hajnali órán törölközövel a vállamon rettentő kedves ajánlatokat kaptam egy bizonyos többnapos de annál ízletesebb hideg húsleves elfogyasztására. Valahogy ellenálltam a kísértésnek.