csodavilág

 Hószínű mellkasát a fonál vörös színe szenvedélyesen törte meg. Rajta apró kagyló függött, azon egy különleges jel. Nem mozdul.

 Az illata, ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan, mint lassan két éve, ezer közül felismerném. Végigsimítom az ujjaimmal, a bőre is ugyanolyan selyem, megunhatatlan élményeket rejt magában.

Enyém még? S én az övé? Vagy másé már? Talán magunk sem tudjuk, és én nem merem megkérdezni. Nem merem felemelni mellkasáról kócos fejem, nem merem felébreszteni csókjaimmal a kellemes lebegős félálmából, s nem merem megszólítani a nevén, melyen csak én hívom. Valami iszonyatos erővel nyomja a torkom, sós íz pereg végig az arcomon. S újra. Nem tudom honnan jön, talán mintha a szívemből törne elő mindez. Néha eláll, majd újaindul a folyam. Nem merek ránézni. Tudom a csokoládészemek nyugodtságát, ismerem  a forró megnyugtató tenyereket,  az arcát, kérdő tekintetét.

Milyen szép is mindene, még a lelke is. Sőt, az leginkább...

"If You wait for me... then I'll come for You.
Although I've traveled far,
I always hold a place for You in my heart.

If You think of me, if you miss me once in awhile...
Then I'll return to you,
I'll return and fill that space in your heart."

Szerettem, aki megmutatta az őrületet, ó hagyjuk abba,
mielőtt tönkre zúzna egy semmiség.
Most nem szólsz és nem tudom, nem untatlak-e még.
Azt hiszem, hogy sejted a lényegét.

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem.
Nagy tévedéseken átsegít talán.
A varázs nem múlt el! Aki hozta az, aki nincsen... aki nincsen már.


Eltűnt, mint annyian. Azt kívánom, bárhol van:
bárki, aki gondol rá legyen jó hozzá.
Látom önmagam tükröződni másokban,
de minden állomás csak egy villanás, csak egy látomás.


Szerettem, aki megtanított. Nem elég, hogy jártam itt-ott.
Fönt, vagy lent nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz és én nem tudom, ha bármit mondanék...
Csak elhinnéd vagy tényleg értenéd?

A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem...

Befogtam az uramat hajmodellnek, bezony.

Íme előtte, csak szimplán kivasalva:

Ez meg utána több oldalról.

Az én instant-sátras Naptestvéreim.

 Namármost ez volt  a legcsúnyább napom.

 Tudni kell ehhez azt is, hogy 3 órát aludtam s azzal az idegesítő érzéssel nem bírtam visszafeküdni, hogy én biza lemaradok valamiről. Persze, reggel 10kor fogalmam sincs miről, leszámítva az "elfogyottazsömlét", ébredező várost, délelőtti trúfész mégmindig- vagy már megintrészegeket és a lehetetlen kialvatlan rohadtmelegemvan és másnap-érzést.

 Szaporíthatnám a szót, de minek, bár félek úgyis beleesem ebbe. Térjünk a lényegre, délután háromkor mindeme megpróbáltatások után vodkával indítani éhgyomorra, valljuk be, nem épeszű emberre vall, de még rám sem, mert nem szeretem a vodkát.

  De a Naptesóim rávettek. Akik aznap lettek Naptesóim, Daniról és Orsiról van szó, akikkel pityókásan felfujattunk magunkra egy-egy napocskát, a bejáratnál ténfergő fújós-tetkós fazonnal. Hogyne-hát nyilván ez is nagy kamu, pár nap helyett pár óra alatt izzadt le rólunk, de akkor a részegek őszinte boldogságával tekintgettük a friss művet.

 Nos, hála nagyszerű állapotomnak, melyben egymást követték a sörök és vébékák (ám étel nem állt be a gyomromba igyekvők sorába), néhány koncertre nem jutottam el, amire szerettem volna. Mint pl:. AB/CD, és Irie Maffia.

 Jah a vébékát meg csoty rámöntötte, már nem emlékszem miért, de homályos emlékkép dereng arról, hogy előtte vissza akartam ütni. Szóval vele és Orsimmal elbohóckodtunk legalább Depresszión, megérzésszerűen mindig eltalálva, mikor kiabálja el magát a mostanság igen jó húsban tengődő Halász Fecónk, hogy "mindenki ugrik!".

  Ezután Machine Head. Tudom, hogy itt tűntem el, és elnézést. De a feléig tuti ott voltam, és végig a nagyszínpad közelében jártam, voltam bár akármilyen állapotban, emlékszem, hogy rég zúztam ilyen jót, és , hogy fantasztikusak voltak, és igazi trúmetál szívem megdobbant tőlük. Lelkemnek oly kedves zene ez, visszahoz sok régi emléket, és igazi boldogsággal tölt el. Egy szó, mint száz, full respect.

 Nos ekkor jött a detox angyal Gyuri képében, s felettem szárnyakat bontva visszavitt a sátrakhoz. Ami jólesett, hoyg ettem előtte egy óriáspalacsintát, ami idén a második legfinomabb fesztiválkajának bizonyult, szorosan a Hídfő gyros után. Az már kevésbé esett jól, hogy eme labilis állapotomban meghúztam egy ájsztis üveget, jót remélve, melyben házi pálinka lakozott.

 Hát jóéjt, s fejemre húztam a hálózsákot a tiszta ég alatt, mit sem sejtve egy  hangyabolyhoz bújva...

2009.07.02. 17. VOLT Fesztivál

 Vígan, tisztán ébredtünk, nyavalyogtunk,nyígtunk, ballagtunk, kávéztunk pár órát, találkoztam Lilcsivel, aki mégis lejött, és elhúztam hajatmosni, hidegvízben.

Dél felé a városba irányultunk, nem busszal, arra van a lábunk.

  Aznap hármasban indultunk el a hűvös boldogság felé, s először leleményesen bemásztunk egy római emlékműbe, majd betoltunk az arcunkba egy jókis duplasajtos extrízsíros gyrost. Íly módon étkezik az egynapos, tehát még pénzes fesztiválozó.

  Rutinos szaglásunkkal és alkoholra finomodott érzékeinkkel sikerült megtalálnunk a legkellemesebb kocsmát, 20 percre a Lővér Kempingtől. Hangulatos, kétszázér a feles, a drága jó Patika Korcsmában. Ata javaslatára vodka-tonikot fogyasztottunk, s a kommerszet a vizespohárban elegánsan feldobtuk citromkarikával és jéggel. Csak stílusosan.

  A rocnk'n'rolla sörözött meg vébékázott ha jól emlékszem, miközben azon igyekezett, hogy a lehető legtöbb Gangsta számot kisajtolja a zenegépből. Úgyhogy gyakran dúdolgatom: a pénz meg a hatalom, a többit meg leszarom... Főleg mert ez szavajárásává vált, mint a rendkívül szellemes EFOOOOTT! kiáltás, mikor épp nem jutott eszébe semmi. Vagy hajnaltájt a kurrrrvaaaaa hangos  és elnyújtott szófordulattal élt.

  Node végre is elkövetkezett az esti hepaj, Kispál, ami most kevésbé ütött, mint ZP ben vagy Hegyalján, tehát mondhatjuk, hogy a középső koncert volt a leglaposabb. Pedig nem volt lapos, csak barátosném nyavalygott illetve nem is ő hanem az ura. Nos én nem szeretem a nyavalygós férfiakat, és azt sem érem fel csekélyke agyikapacitásommal, hogy miért nem lehet tiszteletben tartani a másik életterét. Én sem rángatom el az uramat 4 nap sátorbanlakásra és hidegvízre, ez például úgy érzem sokat lendít a kapcsolatunkon. Azért tisztában kell lenni a másik tűrőképességével is igényeivel. Node nem arra vagyok hivatott, hogy itten ezt bíráljam.

Viszont Copy jó hangulatot csinált, végre egy igazi sékjoressz páré.  Szeressük az ilyesmit. Meg Copyt is, a pityókás hangulatot is, a békés rasztákat, az "enyhe" ganja szagot, a rámborított sört.

 Most van aki utál, de én ott voltam Limp Bizkiten. Nos Fred Durst még mindig olyan apró, viszont édes kis mitugrász, és még mindig hazavinné az összes feketére festett szemű kamaszlány. Azért ez szép teljesítményközel a 40hez, 160 centisen, kopaszon és pocakosan , valljuk be.

 Újraéltem a gyermekkoromat, indítva egy My generationnel és a hiperaktív Freddel, akiből csak a piros sapija teteje látszott épphogy, ahogy lelkesen ugrált meg bugrált. Persze minket sem kellett félteni. Felcsendültek olyan slágerek, mint a My way, nem kis meglepetésemre  nagy kedvencem, a George Michael feldolgozás Faith, amiben egyébként zseniálisnak tartom a szkreccs-szólót (tudom, hogy nem így írják). Volt kommunikáció a közönséggel, amit én mindig nagyra tartok, játszottunk szlipnátosat is, persze itt is, mint anno 2004 ben Sportszigeten, nehéz volt megértetni a közönséggel, hogy guggolj le basszki! De végül megtörtént,s valamivel később egy emberként ugrott fel a többezres tömeg.

  Teljes volt a mámor, mikor levonultak a színpadról, s épp megemlítettem Atának, milyen kellemesen bizsergető élmény lenne, ha most visszamásznának egy Rollin'ra és egy Behind blue eyes-ra, amikor e kívánságom materializálódott. Az elegáns utójátékhoz avagy ráadáshoz illően Fred kicserélte a piros sapit feketére, és ebben a sorrendben el is hangzottak a dalok. S következett még egy Take a look around is.

  Legutóbb talán tavaly Offspringen ért ilyen kellemesen felszabadító érzés, tombolási vágy, fáradhatatlanság. Utunkat a mindenféle sátrak felé vettük, ahonnan érdekes módon összevissza csak d'n'b szólt. Ami persze nem volt probléma, mi simán eltáncolunk mindenre. És akkor örültünk csak igazán, mikor egy d'n'b mixbe meghallgathattuk a Prodigy Woodo people-jét és a 'bizkit Rollin'-ját. Azt hiszem aznap este ez tette fel az i- re a pontot.

Nap hölgy   üzenete:
olyat mesélek tina hogy befogsz  szarni
Nap hölgy     üzenete:
tegnap este már a daninak is elmeséltem és nagyon ki volt...
Nap hölgy   üzenete:
azt képzeld el hogy a viola itt aludt nálam kedden...akkor már ugye 2 napja itthon voltam...boroztunk,dumáltunk stb...és lefeküdtünk aludni
Nap hölgy   üzenete:
hajnali 3kor kelt a Viola(megjegyzem akkor még nem volt tiszta hogy a viola az viola) mondja h: Nincs itt valahol bent víz mert nagyon szomjas vagyok?
Nap hölgy  üzenete:
az első kérdésem: te ki vagy?
Nap hölgy  üzenete:
viola lefagyott...mi?? micsoda? te miről beszélsz?
Nap hölgy   üzenete:
én meg mondtam h te ki vagy? éééés hol a Dani?
Nap hölgy  üzenete:
mondd meg h hol  a dani...
Nap hölgy üzenete:
violának már halál félelme volt h megőrültem... jött a következő kérdésem: te a Tina vagy?

..oO TinaLina Oo üzenete:

:DDDDD
 
..oO TinaLina Oo. üzenete:
kurvajo

..oO TinaLina Oo. üzenete:
nekemis hiányoztok

Nap hölgy  üzenete:
Violának akkor esett le hogy mi lehet a bajom...közben tapogattam a függönyt ami olyan volt mint a sátor fala

..oO TinaLina Oo.üzenete:
ez kurvanagy

Nap hölgy  üzenete:
és én végig azt hittem h a palotasátorban vagyok és vmi idegen fekszik mellettem aki nem a tina...és a dani nincs a jobb oldalamon és kurva nagy baj van és h tuti részeg voltam és azért hagytatok itt

..oO TinaLina Oo. üzenete:megy a blogomba ha nembaj

Nap hölgy    üzenete:
és ilyen halálos elveszettség érzésem volt azzal a bizonyos idegennel mellettem...aki annyira nem is idegen...csak a Viola
Nap hölgy  üzenete:
na aztán elhangzott a bűvös mondath: bazdmeg Viola vagyok!!!!!!!!
Nap hölgy   üzenete:
mehet nyugodtan

 ..oO TinaLina Oo.üzenete:
áááá látod ennyi,  Tokaj közel van

Nap hölgy   üzenete:
na nekem egyszerre minden leesett...az hogy egy ágyban fekszem párna takaró stb...hogy hirtelen szépen kirajzolódik a szobám körvonala és hirtelen milyen ismerős lett a lettem fekvő leányzó
Nap hölgy  üzenete:
mondanom se kell hogy volt nagy röhögés az éjszakába

 

2009.07.15.  10.Hegyalja Fesztivál Tokaj-Rakamaz

Hozzáteszem kapásból, hogy egy kicsit az előző napról is írnék, hisz idén 14.-én tettük először tiszteletünket Tokajban. Külön köszönet Nikole papájának, aki lekocsikázott saját felelősségre néhány félőrülttel.

 A két Hegyaljaszűz barátommal  a  bemutatom a várost! felkiáltással el is jutottunk a Tavernáig. Első körben ez is megteszi, odabent hűsölve, kissé pityókásan érveltem nekik a házibor csodája mellett, bár visszagondolva, már nem volt erre szükség.

  Később hárman próbáltuk álomra hajtani fejunket az instant sátorba, amit Ata adott kölcsön, s naiv jóhiszeműségünkben őszintén gondoltuk, hogy reggel 8kor nem tocsogunk majd 3an egymás izzadságában és szagában a 2 személyes sátorban. Öröm volt a köbön.

 A napközben a szokásos  reggeli a városban, sétafika, csobb a Tiszába, és hasonló finomságok. Rövidke ám annál hatékonyabb alkoholizálás után belevetettük magunkat az első napi programokba.

 Itt is sikerült elég hamar lesérülnöm, mivel Barack úgy gondolta, mókás és kedves gesztus a papucsos lábamon acélossal ugrálni Beatrice közepette.Kárpótlásul annyit ivott, hogy még táncolásra is rávettem, persze saját bevallása szerint  ez nem történt meg (=erre nem emlékszik). Egyébként szórakoztatóan ereszdelahajam buli volt, azt leszámítva, hogy csatakosra ázott a vértől 2 lábujjam. Mostmár jólvannak a kicsikék:).

 Nem is mentünk távolabb a Nagyszínpadtól, hisz következett a Kispál, amit három héten belül harmadszor láttam, de sebaj. Itt szedtem fel a csipet csapatot, s együtt roptuk, s újra sírtam azon, hogy:

"Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel..."

 A helyszín változatlan, a 20éves Tankcsapdára vígadtunk tovább. Örvendtem a rengeteg régi számnak, a tűzoszlopoknak, és, hogy Orsival valami rémesen pihentagyú és épületes, ám annál kreativabb jelbeszédet kidolgozva mutogattuk egymásnak végig a számok szövegét a részegek igazi lelkesültségével.

  A zajokból  nekem elég is volt aznap estére, s törölközővel a vállamon elindultam a kolesz felé. Útközben bedobtunk egy hídfő gyrost, aminek áráért Pesten kérnék egyet, a mérete fele akkora, az ízvilága pedig csak gyenge csökevénye volna a tokajinak.

  Apró aggodalmunk affelől, hogy a szobakulcsért felelős kislány ájultrészegen fetreng valahol, s így nem jutunk be, szerencsére eloszlott, mert a kislány a szobában, már az ágyán volt hasonló állapotban.

  Nos a kolesz minden örömét kiélvezni igyekezvén elmentem melegvízben fürdeni sorbanállás nélkül. A nap egyik fénypontja. Aztán az estére csoty épületes poénáradat tette fel a koronát, íme egy gyöngyszem:

-Miért nyögsz ennyire drágám? Fáj?

-Nem, épp ellenkezőleg...

-JÁF?

  Valamivel később újonnan vásárolt (mivel az előzőt elhagytam) Legalja Szesztigyál feliratú fantasztikusan szellemes pólómban dőltem álomba, melynek bódító fátylát a reggel 9 órás 50 fok törte erőszakosan át.

2009.07.01. 17. VOLT fesztivál

Kétszemélyes társaságunkat Atával már a vonatraszállás első 5 percében sikerült 4 fősre duzzasztani. Idén a MÁVnak is több esze volt, persze csak odafelé gondolkoztak, nem baj, talán jövőre már visszafelé is lesz elég helyünk.

Tehát igénybe vettük a VOLT járatot  plusz 220 ft-ért, amiért elvileg sör is járt volna, de az nem jutott el hozzánk. Rögtön megsebesültem a visszacsapós üléstől, bár ez cseppet sem szegte kedvemet. Nyugtáztam az első sérülésem: egy 10cm hosszú viszonylag mély horzsolás a derekamon. Majd persze rögtön sör, s összehozta az alkohol a kis csapatot: Andi  a félig rózsaszínhajú s megfelelően elvetemült debreceni lány, közvetlen és célratörően alkoholizál. Matyi, aki nem fürdött 3 napig, folyton napszemüveget hord, Pest és Debrecen között ingázó, hiú, de ciklikusan igénytelen... hát én csak rock'n'rollának hívom, mert rettentő trú, meg amúgy az oldalára is van varrva, nagyon szép cikornyás betűkkel. Egyébként szórakoztató módon ego- és alkoholista egyén.

Tehát sörrel, borral, fütyülőssel és whiskeyvel folyó kánaánná változtattuk kis családi körünket, megfelelően vidáman botaldozva szálltunk le a vonatról a hűség városában.

Innen a Tisza busz vitt minket tovább, ahol ingyen szaunát vehettünk igénybe, jobb híján  a másik izzadságával locsolgattuk egymást. Nem kellett félni, hogy kimegy a meleg, mert a buszon nem volt egyetlen nyitható ablak sem!

A sátorállítás mestereinek könyvelhetjük el magunkat, egyrészt mert sikerült mocsárra verni, másrészt Ata ebben a király, aki kidobja oszt' sátor. Csúfnevén instant sátor. De én csak ne csúfolódjak persze, mer' miután az enyém beázott, azért az elég hasznos volt.

Nem volt más betervezett programom aznap estére, mint a VOLT nyitó Ákos koncert.

Vannak olyan előadások az ember életében, mikor 5 percenként rátör az eztmár ismerem érzés, vagy feltolul egy erős, boldog vagy épp melankolikus emlék, s legszívesebben 100felé küldözgetne Ákos idézetes smseket a nagyvilágba. Kinek mit. Nos ez ilyen volt.

Rettentő bensőséges, hangulatos, szerelmes, sírós, elragadó, varázslatos, boldog, végre végre.... egyszóval Ákosos.

Minden rajongó s nem rajongó is elégedett lehetett. Igényes, szép, változatos kidolgozott előadás volt, 2 felvonásban.

Bódultan tértem vissza  a Lővér kempingbe. Csellengtünk, ballagtunk, néztük a hangot, hallgattuk a fényt, sőt azt inni is lehetett (vodka vs. szódásszifon= igyál fényt!).

Persze teltek múltak a sörök, és Ata mondta, hogy nézzünk be Kistehénre. Rettenet jó mezítlábastáncolás következett, hatalmas bulit csaptak. Megérte ide is elmenni, mint a tömd magad hotdogoshoz.

Aztán lefürgyöttünk jó gyerekekhez és praktikus fesztiválozókhoz illően, akik tudják, hogy hajnal 4kor kell menni, mert akkor nincs sor, viszont van melegvíz. Ide köthető második sérülésem, amit egy elővigyázatlan mozdulat okozott a borotvámmal szemben. Dehát fesztivááál! Úgyhogy ragtapasz on, és napkeltekor irány a hálózsák, hogy boldog részegek péééniiiisz! valamint ánuszgolyóóóó! kiáltásai közepette nyugovóra térhessünk.

Gondolom közzéteszek valami közhasznút.

Mit is érdemes magaddal vinni a fesztiválra, ha nőnemű lény vagy?

Nos kezdjük az alapvető dolgokkal.

Ugye fehérnemű, néhánnyal több a kelleténél. Hátha eszedbejut bedoni egy koncerten:)

Vastagzokni, akkoris ha 50fok lesz, Hegyalján pl éjszaka széjjel lehet fagyni.

Kettő törölköző. Hátha az egyik be akar szívni. De komolyra fordítva a szót, kell egy sarazható sötétebb színű a Tiszapartra, és egy olyan, ami üde higiéniai színfolt a fesztiválos napjaidban, s benne töltheted azt a napi 10 percet, amikor tiszta vagy (eljutsz a fürdőtől a sátradig.)

Kényelmes pamuttrikók. Ha rám hallgatsz otthon hagyod a csini díszfűzőidet, kényelmetlen és meggyulladsz benne, ráadásul rettentően fogod sajnálni, ha egy tisztább pillanatodban észerveszed, hogy levébékáztad. Ugyane okokból hagyd otthon a 60ezres platformodat, lakkruháid, neccharisnyát. Ez most véresen komoly, simán tévelyegnek efféle arcok odabent, lucskosra izzadva magukat a latexben.

Farmer. Rövid hosszú, szakadt, szűk, bő. A legkényelmesebb, ami nem baj, ha továbbszaggatsz.

Fürdőruha, amennyi csak van. Úgysem foglal sok helyet, kitudja melyik barátnőd felejti el, vagy melyik haverod issza olyan betonrészegre magát, hogy föl kívánja venni. Te pedig ugye ne legyél semmi jónak az elrontója:)

Fogkeféből is kettőt vigyél, fogyóeszköz. A borotvádra tedd rá a műanyag kupakot, én nem tettem és besimogatott a körmöm alá. Brrr. Húsbamaró élmény volt.

Dezodor. Naptej, kivéve, ha feka vagy, vagy szénné szeretnél égni. Kopaszok! A fejtetőt is be kell kenni!

Olyan fülbevalók és testékszerek, melyek stabilan rögzíthetők, nem túl értékesek és nem törékenyek.

Hajgumi, hajpánt. Hullámcsattból hozzál sokat. Nekem is, mert én találkoztam már a csattlopó pszichopatával. Bizony.

WC papír, pzs, törlőkendők. Ezt mind előszeretttel tőled fognak kunyerálni a fiúk, akikhez a 2váltásgatya és a rekesz sör mellé már sajnos nem fért be.

Félliteres flakonok, hogy legyen mibe bevinni a szeszt. Strapabíró övtáska.

Nos cipőből 3 szükségeltetik. Egy papucs, satrandra, fürdésre, flangálásra. Egy egyéb kényelmes, nálam tornacipő. És nem úszod mega vízhatlant, persze legjobb a bakancs, ebben a legkevesebb az esélyed, hogy akaratodon kívül iszapbírkózásba keveredj egy esős napon.

A körmömet én mindig lenyesem, bemegy alá a kosz, betörik, stb. Vigyél azért körömreszelőt, de ne  a régi fém hegyesfajtát, mert azt a rettentő intelligens és magasan képzett biztonsági emberek elveszik mint szúró-vágó eszközt. Néhány szemöldökcsipesz is jutott már hasonló sorsra.(Halálra szedtem volna valakinek a szemöldökét ha nem veszik el, teljesen közveszélyes voltam.)

Jól záródó pénztárca, ragtapasz a harci sebesülésekért.

Próbáld besűríteni mindezt egy kényelmes túrahátizsákba, ha ügyes vagy az oldalára kötheted a polifoamodat, és egy fűzős cipőt is. Vigyél kaját, többet, mint amennyit megeszel, jó eszköz a cserekereskedelemre, már a vonaton.

Élőlényt ne vigyél, úgyis rádtapad, összeszedsz valamit:D

Na akkor ügyes kislány voltál, irány a Fesztivál!

UI: a Fesztállatot ne felejtsd kiengedni;)