csodavilág

  Így szeretlek a legjobban, mikor alszol. Félig az álom tartja még nyúlánk testedet, és csak félig nyugszik súlya az én karomon.Valószerűtlenül nyugodt, mozdulatlan-csendeslégzésed arra enged következtetni, hogy messze jársz innen, messze a fehér-feszes álomillatú…

 Hószínű mellkasát a fonál vörös színe szenvedélyesen törte meg. Rajta apró kagyló függött, azon egy különleges jel. Nem mozdul.  Az illata, ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan, mint lassan két éve, ezer közül felismerném. Végigsimítom az ujjaimmal, a bőre is…

Szerettem, aki megmutatta az őrületet, ó hagyjuk abba, mielőtt tönkre zúzna egy semmiség. Most nem szólsz és nem tudom, nem untatlak-e még. Azt hiszem, hogy sejted a lényegét. A varázs nem múlt el! Őrzöm úgy, ahogy érzem. Nagy tévedéseken átsegít talán. A varázs nem múlt…

2008.09.01 21:51:27Nagykifli lennék... egyenesen csiga, hogy úgy körbefonjalak magammal.Vagy kalácsok lennénk, ketten egy nagy fonott kalács,kezek-lábak egymást ölelve...Kóstolgatnánk is egymást...

2008.06.24 23:30:14Annyira elragadó a látvány, mintha a madarak füttye fújná a szállingózó nyárfatermésta napsütésben....Gondolkodom az életemről. Gondolok egy hófehér bőrre, inkább álmodozomróla. Szemének meleg, vonzó tekintete talán az egyetlen emberi rajta, a többi…

2008.05.13 22:39:20Megint azt a fekete pöttyös fehér felsőjet vette fel, mint amit egyszer láttam rajta. Már akkor is megfogott a ruhadarab, valamiért elnyerte szimpátiámat, de most ismertem ezt fel igazándiból. Amint megpillantom gyereknek érzem magam mellette, újra birtokába kerít…

2008.04.28 23:12:20Beleharapok a hófehér bársonyroppan, szisszen, felhasad a fogaim alattfelnyílik az eper, nyög,Fénylik a csokoládéMajd rámborul egy édes illat...

2008.04.01 22:17:53Az arca még nem férfiasodott meg végképp. Finom orrán, mozgékony, okos szemén az intelligens emberfajták karaktere. Modorában ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség, amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban, és mégis mindenkinek tetszett./Csáth Géza/

2008.03.17 00:12:55Van ez a bolond. Ennek olyan csokoládé szeme van, amilyet még sosem láttam. Megfogja az egyik öklét a másikkal. Ropp. Majd fordítva. Ropp. És közben kacag. Beletúr a hajába, felborzolja, énekel, kezében teásbögre. Huncut bögre az, rumos. Gyorsabban tűnik el a…

2008.02.25 18:29:34Csörög a telefon. Ismeretlen szám. Ki lehet az ilyenkor? Beleszól egy hang, rekedt, erőlködő.Többször visszakérdezek: ki az? Mintha később hallaná a válaszaimat. Na mégis ki lehetek?- kérdezi, immár sokkal barátságosabban. Akkor és ott majdnem kiugrottam a…