csodavilág

2008.01.30 01:34:59Hogyan is állhatnék valakihez negatívan, akinek ilyen kifejező, gyönyörű csokoladé szemei vannak, és úgy néz rám mintha valami csoda, látványosság volnék?...mert az is vagy Életem. Megérintelek, és ugyanabban a pillanatban azt hiszem, egy csodát élek meg.

2008.01.24 23:45:55Le kellett volna írnom. Igen, akkor, mielőtt még elfelejtem. Még szerencse, hogy van határidő naplóm. Abban minden benne van, de csak én értem, én tudom az eseményeket hozzákapcsolni. Pár betű, időpontok, helyek. És így pontosan tudom az első csók időpontját,…

2008.01.22 16:10:47Egy, kettő, három... így jönnek sorban azok a lángok melyek bevilágítják mosta színes helységet. Tetszik a zöld fal, a kék fal és a Piros Lány. Piros Lánytgyakran hívom Kicsimnek, azért mert olyan felemelő, hogy összetartozunk, és eztszeretem szóban is…

2008.01.07 23:42:15Elnyúlok a padon, álmodom. Álmodom arról az angyalról, aki tegnap is eljött, ott ült a szobám padlóján, értelmes szemeivel igazán figyelt rám. Mosolyognom kellett tőle. Mezítláb volt, kócosan. Szemem végigjárattam a hószínű bőrén, gondolataim már messze…

2008.01.02 22:12:06"Kövessük csillagainkat a festett ég alatt,A Világot magunk mögött hagyjuk,Szárnyalni együtt tanulunk,ahogy azt tenni szoktuk.Felejtsd el a tévében villódzó képeket,Mi majd ellopjukAz álmaidnak tartogatott képzeteidetBeindulok tőledVak voltam, s a fénybenAz…

2007.12.03 18:04:43Rámosolygok, Ő meg vissza. Egyébként fogalma sincs róla, miért teszem, látszik is a szemében a kíváncsiság. Cseppet felhúzza a szemöldökét. Ettől még mókásabb, mostmár a szempilláján is felfedezek néhányat. De hogyan került oda? Hófehér, csillogó…

2007.11.26 21:22:11-Már megint csokit ettél? Próbálok komoly maradni, de mosolyra húzódik a szám.A szemem szeret.Huncutul néz rám, kicsit hátrál.-Szóval megint csokit ettél?! Mostmár egyenesen kuncog. A kis szemtelen!megcsiklandozom, olyan édesen kacarászik, muszáj összecsókolnom…

2007.10.31 17:11:58Gyönyörű fehér selyem simult a bőréhez. Úgy rejtett, védett, takart ez az anyag, mintha a Világ összes gondját bezárhatnánk egy apró szobába, és elrejtenénk a kulcsot. És nem találnánk meg sosem. Nem számított akkor semmi. Ajándék volt ez, mint egy…

2007.10.01 16:57:48Meg tudnám folytani. A tulajdon két kezemmel. Hatalmas körmöket nyomni a nyakába, hogy ujjaim tövig a meleg , édeskés illatú vérében ázzanak. Fájdalomtól könnyes és dülledő szemébe mélyen nézni. Rajta ülnék , de úgysem mozdulna. Nem adna hangot, némán…

2007.09.23 21:01:42Az ablakom előtt állt/ a szeretett férfi/, tekintetében nem tudtam többé hinni. Arca reménykedést sugárzott, az enyém semleges maradt/pedig egykor milyen szerelmesen néztünk egymásra/. Kiléptem hozzá, szememben tűz égett, késdöfésként járt át minden hazug…